Napi evangélium

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”

Elmélkedés:

A keresztség kegyelme
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepli Egyházunk. Az evangéliumok szerint azzal kezdődik el Jézus nyilvános működése, hogy megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán folyó vizében. A megnyíló ég, a galamb alakjában leszálló Lélek és a mennyei hang annak kinyilatkoztatását készíti elő, hogy Jézus a mennyei Atya szeretett Fia. Jézus eddig Názáretben, családja körében élt és nevelkedett, de ezekről az évekről nagyon keveset tudunk meg a Szentírásból. Jézus 30 éves, amikor megkezdi működését, meghirdetve Isten országát. Tanítványokat vesz maga mellé, akik vele együtt végigjárják a városokat és a falvakat mindenütt a bűnbánatot hirdetve.
Az ősegyház idején, az első keresztények számára komoly nehézséget jelentett, hogy Jézus megkeresztelkedik a bűnbánat keresztségével. A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg, és a keresztség szentségének hatása a bűnöktől való megszabadulás a mi esetünkben is. Jézus viszont teljesen bűntelen volt, tehát neki egészen más miatt kellett megkeresztelkednie. Máté evangélista egyébként az esemény leírásakor beszámol arról, hogy maga Keresztelő János is értetlenül áll a hozzá érkező Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene mindennek történnie, azaz Jézusnak kellene őt megkeresztelnie (vö. Mt 3,14-15). Jézus viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a többi bűnös ember között ő, az ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk ezáltal is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az Atya akarata, ezt a küldetést kapta Atyjától.
Keresztségünk által Jézushoz váltunk hasonlóvá és a bűnbánat útjára léptünk, hogy Krisztusban újjászülessünk és mi is az Atya gyermekeivé váljunk. A vízzel való leöntés, illetve a vízben való alámerítkezés jelképe az istengyermekséget eredményezi számunkra, valamint azt, hogy felvételt nyertünk az Egyház közösségébe. Keresztségünk napjától kezdve elszakíthatatlanul Jézushoz tartozunk. Amikor a szülők gyermekük megkeresztelését kérik az egyháztól, akkor nem csupán egy hagyománynak engedelmeskednek, hanem arról a meggyőződésükről tesznek tanúságot, hogy az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás olyan érték számukra, amellyel gyermeküket is gazdagítani szeretnék. A keresztség kiszolgáltatásának szertartása közben a szülők gyermekük helyett és nevében tesznek hitvallást, és ígéretet tesznek arra, hogy vallásos nevelésben részesítik őt, amelyben a keresztszülők is segítik őket. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy mekkora érték számunkra a keresztségben egykor kapott kegyelem, a Krisztushoz való tartozás és a benne való újjászületés.
Karácsonykor Jézusnak, az Isten Fiának a születését ünnepeltük. Ezt hirdette az angyalok éneke, aztán jöttek a pásztorok, hogy kifejezzék hódolatukat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A háromkirályok tegnapi ünnepén arra emlékeztünk, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált Jézus istensége. A mai ünnep megkoronázza ezeket a tanúságtételeket, hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből kiemelkedő Jézusra, s magának a mennyei Atyának a tanúskodó szava hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” (Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél nagyobb nem létezik, mégis hiányzik még egy vallomás a felsorolás végéről. Az én vallomásom. Hiszem-e, hogy a betlehemi istálló szalmáján fekvő Gyermek, aki előtt letérdeltek a pásztorok, s akinek értékes ajándékokat vittek a napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről megkeresztelkedésekor maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A mai ünnep emlékeztet minket az Egyház és minden megkeresztelt ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely a te mennybemeneteledkor mondott parancsodból fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Adj nekünk erőt, hogy segítsük őket elindulni a hit útján! Adj nekünk bátorságot annak megvallására, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni téged és semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint hozzád tartozni.