Napi evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Elmélkedés:

Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt megtaláljuk Jézus megkeresztelkedését, János evangélista viszont magát az eseményt nem említi meg. Az ő művében Keresztelő János külső szemlélője annak, hogy Jézusra leszáll galamb alakjában a Szentlélek. Mivel ez a leírás nyilvánvalóan megfelel annak, amit a másik három evangéliumban olvasunk a megkeresztelkedéssel kapcsolatban, ezért jogosan gondoljuk, hogy ekkor hangozhatott el Keresztelő János tanúságtétele, amit a mai részben olvasunk.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy milyen változást eredményezett János életében a Jézussal való találkozás. Eddig az volt a küldetése, hogy bűnbánatot hirdessen az embereknek és felkészítse a népet a Megváltó érkezésére. Ezt a küldetést kapta Istentől, ennek szentelte életét. Most felismeri Jézus személyében a Megváltót, tehát megértette, hogy amiről eddig beszélt, az megvalósult. Mostantól tehát rámutat Jézusra és hozzá irányítja az embereket.
Küldetésében ez a fordulat abból fakad, hogy lelke mélyén meg van győződve arról, hogy Jézus a Megváltó, az Isten Báránya. Az Úr előhírnökének példája azt üzeni nekünk, hogy hallgassunk a lelkünk mélyén megszólaló hangra, mert Isten így ad számunkra üzenetet. Ha hallgatunk erre a hangra és igazságként fogadjuk el, akkor ez válik számunkra életünk és Jézusról szóló tanúságtételünk forrásává.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a történelmi idő egy bizonyos pontján megszülettél és beléptél az emberek számára élettérként szolgáló teremtett világba, jelen voltál a világ kezdetekor, a teremtéskor is. Az ég és a föld, Isten teremtetlen és teremtett világa, láthatatlan és látható világa az idő egy pontján összeér. Isten végtelen hatalma a te gyermeki gyengeségedben láthatóvá vált, Isten végtelen szeretete emberközelségbe került. A mi csodálatunk immár nem csak a teremtett világnak és a Teremtőnek szól, hanem neked, az Isten Fiának is, aki emberré lettél, s aki születéseddel újjáteremted a világot és elhozod minden ember számára az újjászületés lehetőségét.