Napi evangélium

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni?
Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”

Elmélkedés:

Az evangéliumokban számos helyen találkozunk azzal, hogy Jézus tanítása felülmúlja a korabeli elképzeléseket vallási kérdésekben. A mai szövegben szereplő béna, járásképtelen embert azért hozzák Jézushoz barátai vagy családtagjai, hogy gyógyulást nyerjen betegségéből. Ez meg is történik, a béna ember a saját lábán távozik a helyszínről, de a csodához Jézus olyan tanítást kapcsol, amely meglepte a jelenlévőket. A korabeli felfogás szerint ugyanis az ember testi betegsége, nyomorúsága Isten büntetése, az ember bűneinek következménye. Ha ez az ember nem volna bűnös, akkor Isten megóvta volna őt és tudna járni. Ezt gondolhatták a jelenlévők, de az Úr nem így gondolkodott. Éppen a büntető Istenről alkotott helytelen elképzelést akarja átalakítani, amikor előhozza a bűnök megbocsátásának témáját. Mintha csak ezt mondaná a bénának: Isten elfogad téged és nem utasít el! Isten nem a bűneidet nézi, hanem jót akar neked! Isten eltörli, megbocsátja bűneidet, mert jóságos és nem büntetni akarja az embert. Isten irgalmasságának a bizonyítéka az, hogy mostantól járni tudsz. A történet lényeges eleme, hogy isteni származására utal Jézus, amikor kijelenti, hogy a béna bocsánatot nyer. Mivel a jelenlévők nem tudják, hogy Jézus valóban Isten, ezért nehezményezik, hogy emberként önmagát Istenné teszi, önmagának bűnbocsátó hatalmat tulajdonít.
Az eset tehát egyrészt a gyógyítás, másrészt a bűnök megbocsátása által igazolja Jézus istenségét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd. Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.