Napi evangélium

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Elmélkedés:

A gazdagokat és szegényeket, az ő adakozásukat, a köztük lévő társadalmi különbséget mutatja be az evangélium. A templom számára való adakozás régi szokás volt, így járultak hozzá annak fenntartásához a vallásos emberek. Lukács evangélista csak röviden említi meg a többet adományozó gazdagokat és a két fillért adó özvegyasszonyt, inkább Jézus szavaira irányítja figyelmünket. Jézus nem csak a szereplők külső cselekedetét látja, hanem ismeri az adakozás mögötti szándékokat, emberi érzéseket. A gazdagok megengedhették maguknak, hogy nagyobb összeget adományozzanak, de ezt meg sem érezték, nem váltak emiatt szegénnyé, megélhetésük ettől még nem került veszélybe. Adakozásukat vélhetően feltűnően végezték, hogy ezzel is kiváltsák az emberek elismerését.
Jézus azonban többre értékelte az özvegyasszony csekély adományát, mert ő egész vagyonát felajánlotta, s ezzel Istenre bízta életét, megélhetését. Adományát a feltűnést kerülve helyezi a perselybe, talán csak egyedül Jézus vette észre. Nem kérkedik adományával, semmilyen érdek nem vezeti, nem az emberek elismerésére törekszik.
Ki adott többet? Kinek értékesebb az adománya? Ennek megítéléséhez nem elegendő tudni az adomány tényleges összegét, hanem ismernünk kell az adakozó személyes életkörülményeit is. Isten számára a legkisebb adomány is értékes, ha tiszta szívből fakad.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyem szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot!