Napi evangélium

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Elmélkedés:

Az imádkozó ember abban a reményben terjeszti kéréseit Isten elé, hogy azok meghallgatásra találnak. Sok olyan kéréssel fordulunk hozzá, amely meghaladja emberi erőnket. Ha valóban teljesül kérésünk, öröm tölt el minket, s a továbbiakban talán még lelkesebben imádkozunk. Néha viszont nem teljesül semmi abból, amit imáinkban megfogalmazunk, s emiatt csalódottak leszünk, elfog minket a kétely, hogy vajon valóban törődik-e Isten a mi gondjainkkal. Sokan ilyenkor abba is hagyják az imádkozást. Jézus arra bátorít minket, hogy legyünk kitartóak az imában és ne hagyjuk abba. Ha valamiért kitartóan fohászkodunk, Isten meg fogja hallgatni, ha az lelkünk javát szolgálja.
Életünk akkor éri el a legmagasabb fokát, ha Istennel való élet. Lehet más módon is élni, sokan megpróbálják, de csak ideig-óráig sikerülhet. Ha belátjuk, hogy Istennel lesz boldog és teljes az életünk, akkor nem kívánunk magunknak más életformát. Az Istennel való élet egyik nyilvánvaló eleme, hogy rendszeresen, naponta beszélgetünk vele, azaz imádkozunk.
Az imádság az élő Isten és az élő hitű ember beszélgetése, lelki találkozása. Ő szólít meg, ő mondja el, hogy szeret és gondoskodik rólam, ő tanítja meg, hogy miként tudom elérni őt, mint végső célomat. Erre adok én választ, amikor Istent dicsőítem, neki adok hálát, s tőle kérek mindent, ami az életemhez és az örök élethez szükséges.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!