Napi evangélium

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”

Elmélkedés:

Isten országának titokzatos, rejtett megvalósulását nem véletlenül állítja szembe Jézus a látványos eljövetellel. A farizeusi hagyomány szerint Isten országának eljövetele rendkívül látványos esemény lesz, mindenki látni fogja azt. Isten eljön a világba, kinyilvánítja dicsőségét mindenki előtt és az egész világ kifejezi előtte hódolatát. Talán saját elképzeléseiket szeretnék igazolni, amikor Jézust kérdezik az Isten országa eljöveteléről, pontosabban annak idejét szeretnék tudni. Feleletében Jézus azt mondja, hogy másként érdemes elképzelni Isten országát. Nem lesznek ugyanis feltűnő események, hanem már elkezdődött az Isten országa azáltal, hogy ő hirdeti az örömhírt és csodákat tesz. Mintha csak ezt mondaná: vegyétek észre, hogy már eljött az Isten országa! Vegyétek észre, hogy Isten Fia itt áll köztetek, s az ő személyében jött el az Isten országa!
Isten nem földi, nem evilági uralmat akar. A mennyei Atya nem hatalmat ad az Emberfiának, Jézus Krisztusnak, hogy uralkodjon az emberek felett, hanem azt kéri tőle, hogy szolgálja az embereket. Szolgálatának része a szenvedés és a halál vállalása, mert ezzel szerzi meg a megváltást az emberiség számára.
Akkor vagyok Isten országának tagja és akkor valósul meg bennem Isten országa, ha engedelmességben és alázatban követem Krisztust.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed, máskor kezdem megérteni, hogy megváltásomért haltál meg. Néha oly megerőltető felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged. Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam dicsőségtől ragyogó arcodat!