Napi evangélium

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részben egy olyan beszédet hallunk Jézustól, amely a farizeusoknak szól. Ne gondoljuk azt, hogy Jézus mindenképpen bántani vagy megsérteni akarja őket, inkább figyelmeztetések ezek. Figyelmezteti őket arra, hogy a kisebb törvények aprólékos és szigorú megtartása nem helyettesíti a legfőbb törvény megtartását, azaz a szeretet és az igazságosság gyakorlását. Enyhe utalást érezhetünk Jézus szavaiban arra, hogy senki sem menekülhet be az imádság vagy a szertartások várába azért, hogy ezekre hivatkozva ne törődjön embertársaival.
Másrészt Jézus figyelmezteti a farizeusokat és az írástudókat, hogy ne essenek ugyanabba a hibába, mint elődeik, akikhez Isten hiába küldte el a prófétákat, ők nem szívlelték meg ezeket az Istentől jövő figyelmeztetéseket és a küldöttek életére törtek. Az Úr figyelmeztetése hiábavalónak tűnik, mert önteltségükben nem veszik észre saját hibáikat, sőt egyre inkább fokozódik haragjuk Jézus ellen. Végül ők is elkövették a visszautasítás bűnét, ugyanabba a hibába estek, mint atyáik és Jézus halálát akarták.
Hogyan fogadom Isten küldötteit? Hogyan hallgatom nekem szóló üzenetét? Kész vagyok-e életemet szándéka szerint alakítani? Jézus bűnbánatra hívó szava nekem szól. A vallási előírások megtartásán túl törekszem-e embertársaim segítésére és a szeretet mindennapi gyakorlására?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad, hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát!