Napi evangélium

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Elmélkedés:

Bocsáss meg!
Jézus tanításának egyik fő témája az irgalmasság, a megbocsátás. Példabeszédek sora szól erről, gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatokra. E példázatok egyrészt bemutatják Istent, aki jelen van a világban, megbocsát az embernek, ugyanakkor az irgalomban gazdag Isten minden embert arra hív, hogy bocsásson meg embertársának. Ilyen módon Jézus tanításában összekapcsolódik Istennek az emberek felé áradó irgalma, az emberek egymás iránti megbocsátásával. Ez a gondolat jelenik meg a mai vasárnap evangéliumában.
Jézus példabeszéde valójában nem gazdasági ügyről szól, még akkor sem, ha első pillantásra annak tűnik. A történetben egy nagylelkű királyról hallottunk, aki rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának. Ugyanez a szolga azonban rögtön ezt követően szívtelennek bizonyul, mert egyik társától erőszakos módon követelte azt a kis összeget, amelyet kölcsönzött neki. Szent Máté evangélista nem csak az összegek közti nagy különbséget hangsúlyozza ki, hanem a kétféle magatartás, a nagylelkűség és a szívtelenség ellentétét is.
A példabeszéd bevezetése és lezárása egyértelműen elárulja, hogy nem a pénzügyi tartozások módjáról ad Jézus tanítást. Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban tesz fel Jézusnak egy kérdést arról, hogy hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. E kérdésre válaszolva mondja el Jézus a példabeszédet az adósságot elengedő királyról, aki az irgalmas Atyát jelképezi. A történet végkövetkeztetése arra figyelmeztet minket, hogy az igazságos Istentől büntetésre számíthatunk, ha nem bocsátunk meg embertársainknak, miként az irgalmas Atya is megbocsát minden embernek. A példabeszéd elemei megfelelnek a Biblia szóhasználatának, amely szerint a bűnös ember olyan adós, akinek Isten elengedi adósságát, amikor megbocsátja bűneit. A megbocsátás ingyenes, Isten irgalmasságának köszönhető. A bűnös tulajdonképpen nem érdemli meg az elengedést, amely Isten nagylelkűségéből fakad.
Az ókorban, Jézus korában a fizetni nem tudó adós rabszolga lett, annak a szolgája, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése azt jelentette, hogy megajándékozták őt szabadsággal, nem került rabszolgasorba. Ennek fényében a példabeszéd azt tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg bennünket. S ez nem a mi érdemünk, hanem egyedül az ő jóságának, irgalmának, nagylelkűségének köszönhető.
Jézus tanításának újdonsága jelen esetben abban áll, hogy az embernek utánoznia kell az irgalomban gazdag Istent. A mi Urunk emlékeztet rá, hogy Istennel való kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert képmutatás volna részünkről Istentől gyógyulást kérni bűneinkre, ha szívünkben harag él felebarátunk iránt. Mennyire hazug és őszinteség nélküli volna, ha úgy esedeznénk Istenhez bűneink bocsánatáért, hogy közben mi talán éppen az igazságosságra hivatkozva követeljük az ellenünk vétők megbüntetését. A megbocsátás gyakorlása az Istenben való új élet lényeges eleme. És ez a megbocsátás fakadjon minden esetben igazi szeretetből, miként Isten is szeretetből bocsát meg nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, mindenható Istenünk! A te irgalmad nem csupán egy érzés, hanem a megbocsátás tettében valósul meg. Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre! Segíts minket, hogy az irgalmasság ne maradjon csak egy érzés a lelkünkben, hanem a testvéreinknek való megbocsátásban váljék megtapasztalhatóvá! Segíts, hogy szüntelenül törekedjünk a szeretetteljes megbékélésre veled és embertársainkkal!