Napi evangélium

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Elmélkedés:

A legrégebbi zsidó törvények közé tartozik az a parancsolat, miszerint minden hetedik nap a nyugalom, a pihenés napja. A vallásos felfogás szerint Isten a teremtés után megpihent, erre emlékezik a nyugalom napja, amely a zsidóknál a szombat. E nap hétnapos szakaszokra tagolja az ember életét. Istennek szentelt idő, amely különbözik a munkára szánt időtől. Ünnepnap, amely elkülönül a hétköznapoktól. A kezdeti időkben, amikor a zsidók zárt közösségben éltek, könnyebb volt megtartani a nyugalom napját. Később, amikor szétszóratásban, más népek körében éltek, illetve amikor idegen népek telepedtek le Izrael ugyanazon területein, már nehézséget jelentett a szombati nyugalom megtartása. Ilyen körülmények között a szombat megtartása hitvallásnak és a zsidó néphez való tartozás kifejezésének számított.
A mai evangélium jelenete azt mutatja be, hogy Jézus korában a farizeusok mennyire szigorúan vették a szombatra vonatkozó törvényeket, a munka tilalmát. Még azt is munkának minősítették, hogy az Úr tanítványai néhány kalászt letépnek és megeszik annak termését. Vélekedésükben nem kevés túlzást érzünk.
A mi számunkra a heti nyugalom napja a vasárnap, mert Krisztus ezen a napon támadt fel. A vasárnap értünk van, kiemel bennünket a hétköznapok munkájából. Adjuk Istennek ezt a napot!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük!