Napi evangélium

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”

Elmélkedés:

Jézus édesanyja, Szűz Mária születését ünnepeljük a mai napon. Mária születéséről természetesen nem számolhatnak be az evangéliumok. A keresztény hagyományból ismert, hogy Joakim és Anna voltak Mária szülei.
Az ünnep evangéliuma Jézus születését, Mária anyaságának titkát idézi fel. A mindenható Isten különleges feladatra szánta a názáreti leányt, és minden kegyelmi segítséget megadott ahhoz, hogy hivatását betöltse. Mária Gábor angyaltól értesül arról, hogy Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen, s ő örömmel egyezik bele Isten akaratába. Anyaságának titkát kezdetben egyedül Mária ismeri, majd pedig az isteni beavatkozásnak köszönhetően jegyese, József is tudomást szerez róla. Ő szintén elfogadja Isten akaratát, beleegyezik abba a hivatásba, amit Isten szán neki, hogy tudniillik Jézus nevelője, a Szent Család oltalmazója legyen.
Nem csupán a jegyesi kapcsolat köti össze Máriát és Józsefet, hanem az Istennek engedelmeskedő lelkületük is. Bár kezdetben bizonytalanok és kérdések merülnek fel mindkettőjükben, mégis nyitott szívvel hallgatják az isteni üzenetet és kifejezik készségüket, hogy mindent megtesznek, amit a Mindenható kér tőlük. Nem lázadnak, hanem egész életüket Isten szolgálatába állítják, így lesznek ők részesei a megváltás művének.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgájuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük!