Napi evangélium

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus világosan megfogalmazza, hogy mi a problémája a farizeusi lelkülettel, viselkedéssel. Képmutatónak tartja őket. Ezt mondja róluk: „igaznak látszanak az emberek előtt, belül azonban tele vannak képmutatással és gonoszsággal” (Mt 23,28). Ítéletét kár volna megkérdőjeleznünk, hiszen mindenkinél jobban tudta, hogy mi lakik az emberek szívében. A farizeusok „igaz volta” és vallásossága csak látszat, s ezzel nem az Isten kedvében akarnak járni, hanem csak az embereket akarják megtéveszteni. Ezt nevezzük a vallási szóhasználatban képmutatásnak. Nem tagadhatjuk, hogy a látszatvallásosság bűnébe bárki könnyen beleeshet. Vallásos cselekedeteinknél a külsőségek látszata nem feltétlenül egyezik a belső összeszedettséggel.
A szakasz második részében a prófétákkal szembeni elutasítást is a farizeusok bűnei közé sorolja Jézus. A korábbi időkben ugyanis nem hallgattak Isten küldötteire, a prófétákra, akik Jézushoz hasonlóan szintén felemelték szavukat a látszatvallásosság ellen, s leleplezték azok kétszínűségét, akik Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. A farizeusi lelkület mögött meghúzódó emberi gonoszság Jézusnak, a Messiásnak, az Isten Fiának megölésével, keresztre feszítésével éri el betetőzését. Az ő elítélése Isten elutasítását jelenti.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy a szeretet gyakorlásában ne álljunk meg jóakaratú felebarátainknál, hanem még az ellenfeleinket, a rosszakaróinkat is szeressük, mindazokat, akik ellenségesen viselkednek velünk vagy bántalmaznak minket. Ez annak a jele, hogy az emberi könyörtelenség helyett az Atyától tanult irgalmasság győzhessen bennünk. Egyedül a szeretetből fakadó megbocsátás következetes gyakorlása képes legyőzni a rosszindulatot. Taníts minket, Urunk, az őszinte, szívből jövő megbocsátásra!