Napi evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

Elmélkedés:

Te Péter vagy
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus a tizenkét apostol egyikére, Simon Péterre bízta az Egyház vezetésének feladatát a következő szavakkal: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.” Nem előzmények nélküli ez a különleges megbízatás.
Amikor testvérének, Andrásnak a hívására Péter először találkozott Jézussal, az Úr rögtön új nevet adott neki, rátekintett az egyszerű halászra és így szólt: „Te Simon vagy, János fia, ezentúl Péter (azaz szikla) lesz a neved” (Jn 1,42). A névadás jelentőségét jelzi, hogy egyedül őneki ad az Úr új nevet, és egyetlen más apostolnak vagy tanítványnak sem. Az új név új küldetést is jelent Péter számára, de ennek a küldetésnek a tartalma csak a későbbiekben válik világossá számára és a többi apostol számára. Jézus tehát az első pillanattól, az első találkozástól kezdve másként tekint Péterre, mint a többiekre. Ezen kívül az evangéliumokban még számos apró jeleit fedezhetjük fel az Úr Péter felé megnyilvánuló szeretetének. Amikor Jézus Kafarnaum városába érkezik tanítványaival, Péter családjának házába tér be megszállni éjszakára (vö. Mt 8,14; Mk 1,29; Lk 4,38). Egy alkalommal pedig, amikor Jézus a Genezáreti-tó partján összegyűlt népet készült tanítani, az ott lévő halászhajók közül Péterét választja, hogy az ő bárkájáról hirdesse nekik Isten igéjét (vö. Lk 5,3). Feltűnő továbbá az is, hogy egyes helyekre csak három apostola kíséri el az Urat. Így van ez, amikor Jairus tizenkét esztendős lányát feltámasztja, vagy amikor a színeváltozás hegyén csak a három kiválasztottnak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak mutatja meg isteni dicsőségét, illetve a Getszemáni-kertben, Jézus szenvedése kezdeténél is ők vannak jelen. Az evangélisták valamennyi esetben Péter nevével kezdik a felsorolást, jelezve, hogy Jézus különleges helyet szán neki. Végezetül említsük még meg azt is, amikor az utolsó vacsorán – kis párbeszédet követően – Jézus Péternek a lábát mossa meg elsőként az apostolok közül.
Ezek az esetek Jézus oldaláról mutatják Péter elsődleges szerepét, ugyanakkor Péter maga is észreveszi és elfogadja ezt, s számos esetben a többiek nevében szólal meg. Ő teszi fel a kérdést a megbocsátással kapcsolatban: „Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Ő kérdezi meg azt is, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik mindent elhagytak Jézusért (vö. Mt 19,27). Más esetekben pedig a többiek nevében is nyilatkozik. Pontosan egy ilyen eseményről hallottunk a mai evangéliumban. Jézus megkérdezi az apostolokat, hogy kinek tartják őt. A többi apostol hallgatását Péter hitvallása töri meg: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Szent Péter apostol és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét. A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik, hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársaiknak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt tanácsolod nekünk és azt kéred tőlünk, hogy törekedjünk bemenni a szűk kapun. Részünkről küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre. Az üdvösségre nem széles, hanem csak egy szűk kapu vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget. Urunk, hisszük, hogy te vagy minden ember Üdvözítője. Segíts minket, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy a te vezetéseddel elérjünk mennyei Atyánkhoz, aki örökké tartó boldogsággal ajándékoz meg minket!