Napi evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Elmélkedés:

Isten mindenkit a mennybe hív
A mai napon Mária mennybevételét ünnepli Egyházunk, amely napot a magyar hagyomány Nagyboldogasszonynak nevez. Három dolgot érdemes tisztáznunk az ünneppel, az eseménnyel kapcsolatban. Először: nem tudjuk, miként fejeződött be Mária evilági élete. Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy meghalt, de az ellenkezőjét sem. A katolikus szóhasználatban ezért nem Mária haláláról beszélünk, hanem elszenderedéséről. Hitünk szerint Isten azért vette őt fel a mennybe, hogy a Megváltó Anyjának testét megóvja a romlástól, de hogy ez milyen módon történt, az titok marad számunkra. Ha Mária meghalt volna és az apostolok eltemették volna testét, akkor bizonyára nagy tiszteletben tartották volna azt a helyet, ahol az Úr édesanyjának holtteste nyugszik, de ilyen helyről nem tudunk. Ez azt jelzi, hogy Mária élete nem olyan módon fejeződött be, mint az többi emberé, azaz nem halállal.
A második lényeges dolog, hogy Isten az ő testét és lelkét vette fel a mennybe. Hitünk szerint halálunkkor a lelkünk Istenhez kerül, földi testünket pedig eltemetik, s a végső feltámadáskor kapunk Istentől új testet, amely egyesül lelkünkkel. E feltámadást mintegy elővételezve jutott Mária a mennyországba, teste és lelke az égbe.
Harmadikként pedig azt szükséges megemlítenünk, hogy Mária mennybe jutása Istennek köszönhető. Jézus Krisztus esetében mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe, ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Mária viszont nem saját erejének köszönhetően jutott a mennyországba, hanem a mindenható Isten vette fel őt oda.
E fogalmi tisztázásokat szépen tükrözi az a megfogalmazás, amely Szűz Mária mennybevételének hitigazságát, hittitkát kimondja. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén kelt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli bullájában ugyanis a következő szerepel: „a szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe.” Mindannyiunkra a test szerinti megdicsőülés vár, bár nem olyan módon, mint Szűz Mária esetében, de hisszük, hogy halálunk után Isten feltámaszt minket az örök életre, s e feltámadásban új testet kapunk Istentől, amely megdicsőült test újra egyesül majd halhatatlan emberi lelkünkkel.
Jézus édesanyjának személyében és életében megcsodálhatjuk, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos üdvözítő terve hogyan valósul meg. Isten minden embert a mennybe hív, mert azért teremtette meg az embert és azért ajándékozza az életet, hogy szeretetével éltessen bennünket és elvezessen az örökké tartó szeretetbe, az üdvösségre. Szűz Máriára is érvényes, miként minden emberre, hogy nem csupán Isten szándékának és kegyelmének köszönhetően nyerhetjük el az örök boldogságot, hanem ehhez a mi közreműködésünk, az isteni üdvözítő szándékkal való együttműködésünk is szükséges. Szűz Mária életét szemlélve világossá válik számunkra mindkettő. Isten kiválasztja őt egy különleges feladatra és alkalmassá teszi őt annak betöltésére, de Mária beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy a Megváltó Anyja legyen. Szűz Mária mennybevételének eseménye erősíti bennünk a feltámadás és az örök élet reményét. Őbenne megmutatkozik és az emberek közül elsőként mutatkozik meg az a dicsőség, amelyre Isten meghív minket. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a mennyországba!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Édesanyád, Szűz Mária egész élete szolgálat volt, hiszen ő minden pillanatban Isten akaratát kereste és teljesítette. Nem földre szállt angyal ő, hanem ember, mint mi. Emberként született a világra és emberként élte életét. A mennyei megdicsőülésben azért részesült, mert a Megváltó anyjaként élt és Isten nem engedte, hogy testét romlás érje. A mennybe felvett Szűzanya életpéldája arra ösztönöz bennünket, hogy mi is a menny felé törekedjünk. Az ő megdicsőülését, mennybe jutását látva, bennünk, Isten gyermekeiben megerősödik a remény, hogy eljuthatunk az örök életre.