Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.

Elmélkedés:

Az evangéliumokat olvasva a legkönnyebben talán a tanítványokban vagy az apostolokban ismerhetünk magunkra. Szimpatikusak számunkra azok a betegek is, akiket Jézus csodálatos módon gyógyított meg, de az ő élethelyzetükbe bizonyára ritkábban kerülünk. Jézus ellenfeleinek helyébe pedig nem szívesen képzeljük magunkat. A tanítványok viszont egészen közel állnak Jézushoz, tőle tanulnak és az ő életformáját sajátítják el. Személyes jellemvonásaikból viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok, viszont annál többet tudunk meg Jézussal való kapcsolatukról. Gyengeségeikben, kételkedésükben, kicsinyhitűségükben a saját gyarlóságainkat ismerhetjük fel. Jézusért való lelkesedésük arra ösztönöz minket, hogy mi is az Úr tanítványai, követői legyünk. Nekünk is szól Jézus hívása, hogy önmagunkat megtagadva és életünk keresztjét felvéve kövessük őt.
Mindenkinek, aki követni akarja Jézust, ugyanazt a sorsot kell vállalnia, amelyet neki is el kellett szenvednie. Nem tudunk elmenekülni a szenvedések elől, s nincs is erre szükség, mert mindez beletartozik Isten szándékaiba. A kereszt felvétele és hordozása az Isten akaratának való engedelmesség jele. Aki szinte kényszeredetten keresi élete boldogságát, nem fogja azt megtalálni. Mindig Istenre kell figyelnem, s azt kell megtudnom és elfogadnom, hogy ő hogyan szeretne boldogítani. Így valóban küzdelmes, de biztosan boldog lesz az életem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága. Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!