Napi evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Elmélkedés:

A rutin, a hagyományoshoz való túlzott ragaszkodás életveszélyessé válhat. Ez nem csupán az egyházi életre vonatkozik, hanem a hívő ember lelki életére és kapcsolataira is. Szükségünk van a folyamatos megújulásra, mégpedig a Krisztusban való megújulásra és a szeretetben való újjászületésre. Isten kegyelmi ajándékait - s ezek között a szeretetet, amiről a mai evangélium tanít - azért kapjuk, hogy a saját magunk és mások lelki üdvösségét szolgáljuk vele. De ha ez rutinná, megszokottsággá válik, akkor elveszti lényegét. A papok hivatalnokokká válnak, a hívek pedig szentmisére járó robotokká.
Megújulni az evangéliumban, a szolgálatban, a szentségekben, az igehirdetésben, a hitben, a szeretetben, egyszóval megújulni Krisztusban, ez a célunk. Honnan vesszük ehhez az erőt? Krisztus szeretetéből. Ő mondta: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,15). Az ő szeretetében fedezhetjük fel a megújulás kimeríthetetlen forrását.
Nem az a cél, hogy feltétlenül kitaláljunk valami újat. Nem kell megírnunk egy újabb evangéliumot, nem kell kitalálnunk egy nyolcadik szentséget. Ha az örökkévaló Istenre és az ő örökérvényű tanítására figyelünk, akkor lelki életünk, evangéliumi kereszténységünk az állandóan megújuló szeretetre fog épülni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!