Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.

Elmélkedés:

A mai evangéliumi példabeszéd a halászhálóról szól, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A halász csak az értékesebb, a nagyobb halakat tartja meg, mert azokat tudja értékesíteni, a kisebbeket és minden mást, ami a hálóba akad, visszadob a tengerbe. A szétválasztásnak, válogatásnak ez a mozzanata hasonlít ahhoz, amikor aratáskor a munkások szétválasztják az értékes, táplálkozásra alkalmas búzát a haszontalan gyomnövénytől, a konkolytól. Itt is az isteni ítélet és igazságosság megnyilvánulásáról van tehát szó.
Ennek fényében pontos képet kapunk arról, hogy evangéliumának megírása idején Máté már megtapasztalja azt, hogy a krisztusi közösség tagjai sorában jók és rosszak, szentek és bűnösök egyaránt vannak. Isten nem akadályozza meg, hogy az utóbbiak is a közösség tagjai közé kerüljenek, hiszen Isten országába minden ember meghívást kap. Sajnos nem mindenki él Isten kegyelmével és nem mindenki méltó arra, hogy a közösség tagja legyen. Ennek megítélése azonban nem az ember feladata, hanem Istené. Az ítélet, az emberi cselekedetek megítélésének joga egyedül Istené, aki mindig igazságosan, ugyanakkor irgalmasan ítéli meg életünket. Törekednünk kell arra, hogy Isten országa általunk is növekedjen a világban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!