Napi evangélium

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszédben a magok különböző helyekre hullanak. Kövek, tövises bogáncsok közé vagy éppen az útszélre, de a magok többsége jó földbe hull. Valamivel később tanítványai kérésére Jézus elmondja a példázat értelmét. Ezek szerint a jelképes történet az Isten igéjéről és annak hirdetéséről szól. Vizsgálhatnánk, hogy mások hogyan fogadják Isten üzenetét, de ez aligha szolgálná lelkünk fejlődését. Nem is ez a feladatunk. Inkább azon érdemes elgondolkodnunk, hogy bennem milyen talajra talál Isten szava?
Talán keményre taposott útszél vagyok? Ha rövid ideig szívesen hallgatom a tanítást, de aztán hamar el is felejtem annak tartalmát, akkor útszélhez hasonlít lelkem, Isten szava nem tud bennem gyökeret ereszteni. Vagy talán sziklakemény szívembe hull a mag? Ha úgy gondolkodom, hogy mindent meghallgatok, de bennem ugyan nem fog gyökeret verni, hatást elérni a tanítás, akkor sziklás talajra hull a mag bennem. Vagy talán tövises a lelkem, s nem törődöm azzal, hogy a mindennapi gondok tövise elnyomja bennem a tanítás jó magját? Jó föld is lehetek. Képes vagyok sokszoros, akár százszoros termést hozni.
A magvetők, az igehirdetők számára is fogalmazzunk meg egy tanulságot: ne várjunk gyors eredményt, gyors lelki növekedést, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!