Napi evangélium

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Elmélkedés:

A jó és a rossz megkülönböztetése
A magvetőről szóló példabeszédet folytatja a mai evangélium. Jézus újabb példázatot mond arról, hogy a mag elvetésével még nem ér véget a történet. Jön az ellenség, Isten ellensége, aki rossz szemmel nézi, hogy az emberekhez eljut az a tanítás, amelyet követve üdvözülhetnek, Istenhez juthatnak. A gonoszt az irigység motiválja cselekedetében. A rossz tanítás, a tévtanítás konkolyát hinti az emberi szívekbe, hogy mindenkit összezavarjon, megtévesszen. A jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, környezetünkben, mindkettő hatással van ránk. Isten azért adja nekünk az igazság tanítását, hogy az üdvösségre jussunk. A gonosz, a sátán ezt meg akarja akadályozni, ezért nyúl a hazugság, a megtévesztés eszközéhez. Hiába próbálnánk, nem tudjuk magunkat függetleníteni, elkülöníteni a rossztól. A szolgák is ezt akarják, erre keresnek megoldási lehetőséget. Az ő okosságuk abból látszik, hogy felismerik a jót és a rosszat, és a kettőt meg tudják egymástól különböztetni. Felismerik, hogy mi a búza és mi a konkoly, mit vetettek ők és mi származhat mástól. A bölcsességüket azért kell kiemelni, mert bizony sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, és ez megnehezíti választásunkat, döntésünket.
A példabeszéd az Egyházra is vonatkozik, amelyben megnyilvánul az Isten országa, s amelyben egyaránt jelen van a rossz és a jó. El kell ismernünk, hogy Egyházunknak vannak bűnei, s a keresztények is ugyanúgy, mint mások, számtalan hibát követnek el, de ugyanakkor az Egyházat szentnek is valljuk, tehát olyan közösségnek, amelynek a tagjai az életszentség megvalósítására törekszenek. A Krisztus Egyházához tartozók sokszor evilági módon gondolkodnak és ugyanez nyilvánul meg magatartásukban is, ugyanakkor állandóan keresik az odafönt valókat, s a földi életből a menny felé törekszenek. Emberi oldalról sokszor megtapasztaljuk a gyarlóságot és az esendőséget, de ugyanakkor bőségesen részesülünk a kegyelemben is, amely szüntelenül felemel bennünket. Egyházunkban emberi és isteni elemek vannak jelen együttesen, sokszor bizony konkoly keveredik a búza közé, de ezt a kettősséget csak a hittel lehet megérteni és elfogadni.
Jézus azért alapította Egyházát, hogy ez a közösség ne kitaszítson, hanem összegyűjtsön minden embert. Szükség van a hibák felismerésére és a bűnök megvallására, de ezeket a sebeket az Egyház keretén belül kell orvosolni, hogy a bűnös megtérjen és rátaláljon az Istentől jövő és az Egyház által közvetített kegyelmi ajándékokra. Isten türelmes, engedékeny, időt ad mindenkinek a lelki megtisztulásra és vétkei beismerésére. Ne legyünk türelmetlenek vagy könyörtelenek! Ne akarjunk azonnal ítélkezni és rögtön megoldani minden helyzetet, mert nem ez a feladatunk! Ne gondolkodjunk rövid távon! A hibákat látva sem kell kétségbe esnünk, mert mindenkor számíthatunk Isten kegyelmére. Isten előretekintő, és hosszú távon gondolkodik, s egyedül az ő joga ítéletet alkotni. A szolgák ugyan rögtön nekifognának a gyomlálásnak, de a gazda, Isten későbbre halasztja ezt. Isten tudja, hogy a gonosz megkísért minket. Tudja, hogy nem az ő üdvözítő szándéka az egyetlen erő, ami hat ránk. A jó és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata. Nem a mi feladatunk, hogy ítéletet alkossunk és azt végrehajtsuk. Az a dolgunk, hogy szabad döntést hozzunk a jó mellett. Elég volt a gazból! Eljött az ideje, hogy jó magot vessünk a földbe!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad a szolgáló szeretetet Mártától és örömmel fogadtad a tanításodra figyelő Máriát. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és a becsületes munkának, Mária pedig a lelki élet, az Istenre figyelés és az imádkozás példája. Segíts minket, hogy megtaláljuk e kettő egyensúlyát az életünkben! A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten felé haladunk. Vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!