Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Elmélkedés:

Hiszek a Szentháromságban
A mai nap a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a három isteni személyt nevezzük egy szóval Szentháromságnak. Emberi értelmünk számára azonban meglehetősen felfoghatatlan, hogy miként lehetséges ez, hogyan is kell mindezt értenünk. Azt könnyen beláthatjuk, hogy nem egy különleges matematikai rejtélyről vagy megoldhatatlan számtani feladványról van szó a Szentháromság esetében. Az első keresztény századoktól fogva egyházatyák és hittudósok egész sora foglalkozott a Szentháromsággal, illetve azzal, hogy milyen viszony, kapcsolat áll fenn az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Azzal mindenki egyetért, hogy amit tudunk, azt Isten kinyilatkoztatásából tudjuk, mert emberi értelmünk semmiféle bölcselkedő okoskodással nem képes megközelíteni a Szentháromság lényegét. Az is egyértelmű ugyanakkor mindenki számára, hogy a Szentháromság titok, mégpedig hitünk egyik legnagyobb és legfontosabb titka.
Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy az első isteni személy, a mennyei Atya a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít Jézus: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása (vö. Kol 1,15). A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta őt a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje.
Az Egyház Szentháromságról szóló hitvallását a kezdetektől fogva megtaláljuk, elsősorban a keresztség kiszolgáltatásakor használt szövegekben, továbbá az igehirdetésben és az imádságokban is. A legősibb apostoli levelekben köszöntésként is előfordul a Szentháromságra való hivatkozás: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13), amely formát egyébként a szentmise bevezető köszöntésében is gyakran használunk.
Az Egyház mindig is törekedett arra, hogy kifejezően és érthetően fogalmazza meg a Szentháromságról szóló tanítást, illetve megvédje azt a különféle tévedésektől. Keresztény emberként szüntelenül törekednünk kell a Szentháromságba vetett igaz hit megismerésére, elfogadására és megvallására.
Ahogyan a három isteni személy egymás közti kapcsolatának a szeretet a lényege, ugyanúgy Istennel való kapcsolatunknak is a szeretet az alapja. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás iránti szeretete nem zárul be, hanem kitárul minden ember felé. Jézus ezt mondja a mai evangélium szerint: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az Isten képmására teremtett ember nyitott a szeretetre, képes elfogadni és viszonozni azt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket!