Napi evangélium

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.

Elmélkedés:

Főpapi imájának ma olvasott részletében Jézus az apostolokért imádkozik. Küldetése, munkássága szorosan összefonódik az általa választott apostolokkal, akik az eljövendő Egyház, a krisztusi közösség előképei. Az Úr nekik nyilatkoztatta ki az Atyát és most nekik adja a feladatot, hogy az Atyához való visszatérése után ők tegyenek tanúságot az Atyáról, mintegy folytatva Mesterük munkáját.
Az Atyáról szóló jézusi tanítás egyik legfontosabb eleme az, hogy Isten irgalmas, megbocsátó. Már önmagában a megváltás ténye, a Megváltó elküldése is az Atya irgalmáról tanúskodik. Hitünknek és vallásosságunknak az az alapja, hogy Isten nem büntetni akar minket, hanem megbocsát. Amikor Jézus új közösséget hoz létre, új vallást alapít, akkor ezt annak tudatában teszi, hogy az ember nem élhet irgalom nélkül. Nem élhetünk, nem remélhetünk anélkül, hogy Istenre, mint megbocsátó Atyára tekintenénk. Elismerjük, hogy megváltásra szorulunk és hisszük, hogy Isten szabadít meg minket bűneink terhétől.
Az irgalomban gazdag Atyáról és a megbocsátásról kell az Egyház közösségének is tanúságot tennie, mert ez a küldetésünk a világban. Isten emberek iránti szeretete az ő irgalmasságában, a megbocsátásában valósul meg. Vezessük az embereket az irgalmas Atyához!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!