Napi evangélium

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus arra törekedett, hogy felkészítse övéit arra az időszakra, amikor ő már nem lesz velük. Ezt mondja: „A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.” Figyelmeztetés és bátorítás is ez egyben. Miért érzi Jézus szükségesnek, hogy a rájuk váró nehézségekre figyelmeztesse és egyúttal a kitartás fontosságára emlékeztesse tanítványait egy olyan helyzetben, amikor ők kifejezetten megvallották hitüket? Hiszen szavai azt követően hangzanak el, hogy tanítványai örömmel jelentették ki: „Hisszük, hogy Istentől jöttél.” Hitvallásuk azt sugallja, hogy a Jézussal töltött mintegy három esztendő nem volt hiábavaló. A Mester tanítása meghozta gyümölcsét. Jézus szándéka, hogy elindítsa őket a hit útján, megvalósulni látszik. Miért hangzik el mégis a figyelmeztetés?
A tanítványok valóban sokat haladtak előre a hit útján, de még hátra van hitük legnagyobb próbája, Jézus halála, majd pedig a másik próbatétel az lesz számukra, hogy hitükért bántalmazni, üldözni fogják őket. Erre szeretné Jézus felkészíteni őket. Ezért bátorítása nem szólhat másról, mint az ő győzelméről a világ fölött. Az ő segítségével minden követője képes arra, hogy hűséggel kitartson a hitben. Az Úr imája, figyelmeztetése és bátorítása nekem is szól.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.