Napi evangélium

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Elmélkedés:

Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. Esetükben a béke annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. A szentgyónás végén a pap ezzel bocsátja el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.” Itt is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” A béke itt a halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a szívemben.
A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” E kijelentés az utolsó vacsorán hangzik el. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok, az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyére, Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása, bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt.
Miért beszél Jézus a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását, győzelmét a halál felett. Mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után a Feltámadott elhozza a békességet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!