Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

Elmélkedés:

Most csak homályosan
A mai evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédéből olvasunk egy részletet, amelyben a mennyei Atya és a Fiú közti kapcsolat mélyebb tartalmát világítja meg. Az Úr tanításából megtudjuk, hogy ő teljes közösségben van az Atyával és ebbe a közösségbe hívja tanítványait is. Az Atyával való tökéletes egységét jelzi, hogy szavaival az Atya üzenetét közli és cselekedeteivel az Atya szándékait hajtja végre.
Szavai felkeltik az apostolok érdeklődését. Fülöp így fordul hozzá a többiek nevében is: „Mutasd meg nekünk az Atyát!” Válaszában Jézus a mennyei Atyával való kapcsolatáról és egységéről kezd beszélni. Az Atya ugyanis Fia, Jézus Krisztus személyében nyilatkoztatja ki magát az embereknek. Ha őt keressük, Krisztushoz kell fordulnunk. Ha látni szeretnénk az Atyát, nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk szavát, hallgassuk Fiát, akit hozzánk küldött. Az Atya azért küldte el Fiát a világba, hogy általa ismerjük meg őt. Mivel Jézus személyén keresztül az Atya egészen közel jött hozzánk, ezért minél jobban közeledünk hozzá, annál közelebb kerülünk az Atyához. Ha engedelmeskedünk neki, akkor egyúttal a mi mennyei Atyánk engedelmes gyermekei is vagyunk. Ha hitünk és cselekedeteink által egységben vagyunk Jézussal, akkor az Atyával is közösségbe kerülünk.
Mi is szeretnénk látni Istent, szeretnénk megtapasztalni közelségét, érezni jelenlétét, szeretnénk Isten-élményben részesülni. A láthatatlan Isten látásának vágya őszinte emberi kívánság, és ő nem is tagadja meg tőlünk önmagát. A mennyei Atyát elsősorban Krisztus személyében és általa ismerhetjük meg. Emellett számos más módon is észrevehetjük Isten jelenlétét földi életünk során. Aki rá tud csodálkozni a teremtett világ szépségére és rendjére, az megláthatja e mögött a Teremtőt. Aki észreveszi a történelemben és személyes életében a gondviselés tetteit, az megsejtheti az Atya jelenlétét. Aki megtapasztalja a megbocsátást és az irgalmat, az nagyon közel van már az irgalmas Atyához. Akinek rendszeresen megszólal a lelkiismerete, könnyen rájöhet, hogy Isten szólal meg lelke mélyéről. Aki a testvéri közösségben megtapasztalja a szeretetteljes együttlét örömét, örülhet, mert Isten jelen van abban a közösségben. Aki időt szán arra, hogy Isten üzenetét rendszeresen olvassa a Szentírásban, annak meg fog szólalni Isten. Aki néha elvonul a világ zajától, szintén meghallhatja a csendben Isten szavát. Aki betér egy templomba, és hisz az Eucharisztiában, megérezheti Isten valóságos jelenlétét. Isten egészen közel van hozzánk. Vegyük észre jelenlétét!
Földi életünk során azonban Isten mégsem tárja fel előttünk önmagát teljesen, csak részben. Ezt így fogalmazza meg Szent Pál apostol: „most még csak tükörben, homályosan látunk” (1Kor 13,12). Az Isten-látás vágya majd a halálunk és feltámadásunk után, az örök életben fog teljesedni. Akkor majd találkozunk azzal, akinek életünket köszönhetjük. Találkozunk azzal, aki gyermekének tekint minket, szeretettel gondoskodik rólunk és bármennyire is eltávolodunk tőle bűneink miatt, ő mindig kész megbocsátani nekünk. Találkozunk azzal, akit oly sok emberben felismertünk életünk során, illetve akit oly sokakban nem ismertünk fel. A mennyországban majd lehull a lepel, a homály a szemünkről és színről színre látjuk Istent. Ott majd kitisztul előttünk a kép.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!