Napi evangélium

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvassuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléljük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te megelőző és mindent felülmúló szeretetednél nincs nagyobb. Azért jöttél el emberi világunkba, azért lettél emberré és éltél a földön, azért tanítottad az embereket, azért vállaltad a szenvedést és a halált, azért támadtál fel a halálból és küldted el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük a mennyei Atya végtelen szeretetét. Éljen bennünk a te szereteted és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálom életem értelmét. Segíts, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet feléd és embertársaim iránt.