Napi evangélium

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Elmélkedés:

Nikodémus emberi módon gondolkodik. Tud Jézus csodáiról, de ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy Jézus egy isteni képességekkel rendelkező tanító. Hogyan rendelkezhet egy ember ilyen hatalommal? – kérdezi, s mivel utána akar járni a dolgoknak, felkeresi Jézust. Beszélgetésük érdekessége, hogy először két különböző dologról beszélnek. Nikodémus embertől, anyától való testi újraszületésre gondol, Jézus viszont a Lélektől, a Szentlélektől való lelki újjászületésről beszél. Jézus mindjárt látja beszélgetőpartnere emberi gondolkodásmódját, ezért abba az irányba tereli a beszélgetést, hogy Nikodémus felismerje, hogy ő nem csak ember, hanem Isten is. Ezt azért tudja megtenni, mert észreveszi Nikodémus nyitottságát és keresését. Ha nyitott szívvel keresem az igazságot, megtalálom az Urat, aki maga az igazság.
A beszélgetés második részében tanítás hangzik el arról, hogy az Emberfia hozza el az embereknek az örök életet és a benne való hit által lehet eljutni az üdvösségre. Jézus egy példát említ, azt az esetet, amikor az ószövetségi választott nép tagjai úgy menekülhettek meg a mérges kígyóktól, hogy feltekintettek a Mózes által fára feltett rézkígyóra. E jelenet Jézus keresztre feszítésének ószövetségi előképe. Mindazok, akik feltekintenek Krisztus keresztjére, illetve a megfeszített Emberfiára, megszabadulnak az örök haláltól és elnyerik az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.