Napi evangélium

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”

Elmélkedés:

Nem elég a lelkesedés
A virágvasárnapi szentmise sajátossága, hogy a szertartás ünnepélyes bevonulással és körmenettel kezdődik. Ennek során történik a barkaágak megáldása és ekkor olvassuk fel Jézus jeruzsálemi bevonulását. Ezt követően az igeliturgiában az evangélium helyén Jézus szenvedéstörténete, a passió hangzik el énekelt vagy olvasott formában, az idei évben Szent Máté evangélista művéből (vö. Mt 26,14 – 27,66).
A zsidó szokásoknak megfelelően Jézus minden esztendőben legalább egy alkalommal elzarándokolt Jeruzsálembe, hogy részt vegyen az ünnepen. Egy ilyen zarándoklaton vett részt például 12 éves korában, amikor az ünnep után a városban maradt, Mária és József napokig aggódva keresték, amíg meg nem találták a templomban az írástudók és tanítók között (vö. Lk 2,41-52). Nem először érkezik tehát a városba, de mostani érkezése más, mint a korábbiak, hiszen ő tudja, hogy ez az utolsó bevonulása, kifelé már úgy jön, hogy keresztjét hordozza. A mostani érkezéskor a város közelében található Olajfák hegyénél megbízza két tanítványát, hogy a szomszédos faluból hozzanak egy szamarat, majd arra felülve érkezik Jeruzsálembe. E jelképes cselekedetben Máté evangélista a prófétai jövendölések beteljesedését látja, amelyek a Messiás eljövetelére vonatkoznak.
Az emberek felismerik a messiási idők jelét, ezért Jézust királyoknak járó tisztelettel fogadják, faágakkal integetnek, ruháikat terítik elé a föld porába és Dávid fiaként, azaz Messiásként köszöntik őt. Nehéz megítélnünk, hogy mennyire őszinte ez a lelkesedés. Az ünnepre készülve a felfokozott várakozást a tömeghangulat könnyen a lelkesedés felé segíti. Nem feledkezhetünk el ugyanis arról, hogy ugyanezt az ünnepre érkező tömeget néhány nappal később a vallási vezetők könnyen szembefordítják Jézussal, akinek halálát még a mostani hozsannánál is hangosabban követelik majd Pilátustól. A nép, a tömeg könnyen befolyásolható. Pillanatok alatt képes tűzbe jönni és lelkesedni egy jó ügyért, de ugyanilyen hamar ébred benne a gyűlölet, a harag is.
Krisztus követéséhez nem elég a pillanatnyi lelkesedés! Mert amikor jönnek a próbatételek, és jön a szenvedés vagy az üldözés, az ember könnyen meginog. Aki csak felszínesen ismeri Jézust, az nem fog mellette kitartani. Aki csak a szép és ünnepi pillanatokban akar Jézus mellett lenni, az rossz úton jár. Ha hűségesen ki akarunk tartani mellette, akkor el kell mélyítenünk hitünket. Fel kell vennünk és hordoznunk kell mindennapi keresztünket.
Kísérjük el utolsó napjaiban a mi Urunkat! Vegyünk részt a nagyheti szertartásokon, amelyek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy ne csupán kívülállóként szemléljük az eseményeket, hanem csatlakozzunk Jézushoz, akinek követői vagyunk. Az utolsó vacsora estéjén szeretetének jeleként nekünk adja testét és vérét a kenyérben és a borban. Fogadjuk el szeretetét és ne mulasszuk el a szentáldozást ezen a szentmisén! A nagypénteki szertartáson a passió segítségével újra átgondoljuk Jézus értünk vállalt szenvedésének és megváltó halálának eseményeit, majd pedig kifejezzük hódolatunkat a szent kereszt előtt. Szombaton este, húsvét vigíliáján, megünnepeljük Jézus halálon aratott győzelmét, feltámadását.
Jézus arra hív minket, hogy kísérjük el őt utolsó napjaiban. Ha kitartunk mellette és részesedünk halálában, a feltámadás örömében is részesíteni fog minket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szent városba, Jeruzsálembe érkezve te már tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés vár rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél el a szenvedések elől, mert teljesíteni akartad azt a feladatot, amit a mennyei Atya bízott rád. Így mutattad meg az engedelmesség végső jelét. Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag, a gyűlölet irányítják, mi mégis mindezek mögött észrevesszük az Atya akaratát, aki életed feláldozását kérte. Urunk, elkísérünk szenvedésed útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk Isten megváltó szándékát.