Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Elmélkedés:

A nagyböjti idő és a böjtölés Istennel való kapcsolatunkat megújító céljáról és hatásáról már szót ejtettünk az elmúlt héten. A böjt másik célja az, hogy embertársainkkal való kapcsolatunkat is megújítsuk, új alapokra helyezzük. Ennek gyakorlati megvalósítását mutatja be a mai evangélium, amelyben Jézus felsorolja az irgalmasság cselekedeteit. A végső számonkéréskor Isten azokat, akik irgalmasok voltak embertársaikkal bevezeti az üdvösségre, miközben az irgalmasság cselekedeteit elmulasztók a kárhozatra kerülnek. Nem arról van szó, hogy az utóbbiak egész életükben nem találkoztak egyetlen rászorulóval sem, hanem arról, hogy segítségnyújtás nélkül mentek el a nélkülözők mellett, észre sem vették őket vagy ha észrevették, nem gondoltak arra, hogy nekik kellene segíteni rajtuk.
Az üdvösség, az örök élet végső szempontja vezet tehát minket a szegények támogatásában, akiknek a személyében Jézusnak segítünk. Az Úr szavai nem fenyegetést jelentenek, hanem inkább bátorítást: vegyük észre az éhezőket és osszuk meg velük ennivalónkat! Vegyük észre a szomjazókat és adjunk nekik inni! Ismerősnek tekintsük az idegeneket és ne utasítsuk el őket! Vegyük észre a ruhátlanokat és a nélkülözőket és segítsünk rajtuk! Ismerjük fel a betegekben a szenvedő Krisztust!
Ma különösen is figyeljünk arra, hogy mindenkiből, akivel csak találkozunk, Jézus néz ránk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!