napi evangelium






Napi evangélium


2023. január 8. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Mt 3,13-17


Elmélkedés:

Isten gyermekei vagyunk
Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepén arról hallottunk az evangéliumban, hogy az Úr beáll a bűnös emberek közé és odajárul Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. Az esemény helyszíne a Jordán folyó. Jézusnak ugyan nem volt szüksége a bűnök eltörlésére, hiszen ő nem követett el bűnt soha, mégis beáll a bűnösök sorába, s ezzel a cselekedetével kifejezi, hogy aláveti magát a mennyei Atya akaratának. Az esemény egyrészt azért fontos, mert ezzel kezdődik majd el Jézus nyilvános működése, másrészt pedig a Szentháromság megnyilvánulása: miközben a Fiú megkeresztelkedik, leszáll rá galamb alakjában a Szentlélek, az égből pedig a mennyei Atya szózata hallatszik. Jézus eddigi élete egészen csendben telt. Az evangéliumok beszámolnak születéséről és az egyiptomi menekülésről, de gyermekkoráról hallgatnak. Az egyetlen esemény, ami ismert ebből az időből az, hogy egy zarándoklat alkalmával a 12 éves Jézus Jeruzsálemben marad, Mária és József napokig aggódva keresik, majd a templomban találják meg. A következő jelenet pedig már az, hogy a körülbelül harmincéves Jézus megkeresztelkedik. Nem tett még semmit a nép körében, nem tanította még az embereket. Nincsenek még tanítványai, s az emberek nem tudnak még róla semmit. Az eddig ismeretlen Jézus most a nagy nyilvánosság elé lép, s a mennyei Atya mutatja őt be a következőképpen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Jézus megkeresztelkedése két fontos eseményre mutat előre. Az egyik Jézus kereszthalála. Az Úr megkeresztelkedése és megváltó halála arról tanúskodik, hogy engedelmesen és alázatosan aláveti magát az Atya akaratának, s ezáltal Isten Fiának és szolgájának bizonyul. Jézus úgy gondol saját halálára, mint végső keresztelkedésre. „Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!” (Lk 12,50). Itt értjük meg a keresztség és a kereszthalál kapcsolatát. Bár Jézus bűntelen volt, mégis megkeresztelkedett, élete végén pedig eltűrte, hogy a „bűnösök közé sorolják”, azaz vállalta a kereszthalált, ami a legnagyobb bűnözők büntetése volt. A megkeresztelkedéskor a vízből való felemelkedése utalás a feltámadásra, új életének kezdetére.
A másik esemény, amelyre előre mutat a keresztelkedés, a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének napja. A megkereszteléskor galamb alakjában Jézusra leereszkedő Szentlélek pünkösdkor eltölti majd az apostolokat, s ez igazi lelki újjászületést jelent számukra. Lelki újjászületés volt ez az első pünkösd azon mintegy háromezer ember számára is, akik Péter apostol beszédét követően aznap megkeresztelkedtek (vö. ApCsel 2,41).
A mai ünnepen Jézus keresztségére és a mi keresztségünkre is emlékezünk. Mit üzen nekünk ez a nap? Egyrészt azt, hogy a keresztség által megszabadultunk a bűntől, lélekben megtisztultunk, azaz Jézussal meghaltunk és őbenne újjászülettünk. Másrészt azt, hogy megkeresztelkedésünktől fogva Isten gyermekei vagyunk, s arra kell törekednünk, hogy Isten kedvét lelje bennünk is, mint Jézusban. Harmadszor pedig: Krisztus Egyházának a tagjai vagyunk. Abban a pillanatban, amikor megkereszteltek minket, közösségre léptünk Krisztussal és az ő Egyházával. A keresztségkor kapott kegyelmet akkor tudjuk megőrizni magunkban, ha a bűnt elutasítva az életszentségre törekszünk, egész életünkkel Isten kedvében igyekszünk járni és megőrizzük egységünket Krisztus Egyházával. Ebben segítsen minket a Szentháromság, akinek nevére egykor megkereszteltek minket: az Atya és a Fiú és a Szentlélek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: