Napi evangélium

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Elmélkedés:

Isten helye a családban
A mai napon figyelmünk a Szent Családra, s annak tagjaira, a kisded Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. A népszámlálás miatt Betlehembe érkezők egyetlen házban sem kaptak szállást. Nem fogadták be őket sehol. Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk: „De övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). A városban lakók viselkedése azzal magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek az összeírás miatt az ország más részeiből, s megteltek a házak, a vendégek elszállásolására alkalmas helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs helye az Istennek sem. Csak az istálló volt üres, legalábbis nem lakott ott senki ember, csak az állatok. És csak a jászol volt üres, helyet kínálva a szalmaágyon egy kisdednek, annak, akit nem fogadtak be. Ez az üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló lesz a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy jászolnyi üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vajon található-e legalább egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát, beírhatja nevét?
Amikor ma példaképként állítjuk a Szent Családot korunk családjai elé, tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt azért tesszük, mert az ő életük gondok nélküli és problémamentes volt, és egy olyan eszményi családi életre kell minden családnak törekednie, amilyen az övüké volt. Éppen ellenkezőleg, azért tanulhatunk sokat a Szent Család tagjainak, Szűz Máriának, Szent Józsefnek és a gyermek Jézusnak az életpéldájából, mert ők is megtapasztalták az olyan nehézségeket, amelyeket napjainkban a családokban élő személyek átélnek.
Mekkora volt Mária meglepődése, amikor szűz létére gyermeket fogant. Milyen lelki vívódáson ment keresztül József, aki hűtlenségre gondolva először el akarta bocsátani jegyesét, Máriát, s csak az álmában kapott angyali figyelmeztetésre vette őt feleségül. Ugyanilyen gondként említhetnénk a népszámlálás miatti hosszú és megerőltető utazást közvetlenül a szülés előtti napokban. Nem nevezhetjük ideálisnak Jézus születésének körülményeit sem, de azt sem, hogy rövidesen a gyilkos szándék elől egy idegen országba, Egyiptomba kellett menekülniük. Évekkel később Názáretbe visszatérve pedig a Szent Család tagjainak is meg kellett küzdeniük a mindennapi megélhetésért. A Szent Család életében is helye volt az emberi érzéseknek, ugyanakkor helye volt az Istennek is. Tőle várták az útmutatást gondjaikban, és benne bíztak a nehézségek idején.
A családban is érvényesül az általános elv: ahogyan közeledünk valamihez vagy valakihez, olyan arcát mutatja nekünk. A család a nézeteltérések és a kibékülés helye lehet, a harc és a béke helye, a bizalmatlanság és a bizalom helye, a félreértés és a megértés helye, a hazugság és az igazság helye, a gyűlölet és a szeretet helye, a csalódás és a meglepetés helye, a bűn és a megbocsátás helye lehet. A családtagoktól függ, hogy mindezen lehetőségek közül mit akarnak megvalósítani és megélni. A család az Isten helye. Ő segít, hogy a felsorolt lehetőségek közül valóban a jók megélésére törekedjünk. Fogadjuk be Istent életünkbe és bízzuk rá családjaink életét!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család drága kincs, megbecsülendő érték. Segíts minden embert, hogy megtalálja ezt a kincset! Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején a te szeretetedben akarnak élni. Vezesd a családban élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére a mindennapokban! Segítsd emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához azokat, akik pillanatnyilag nélkülözik a család szeretetét! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre gyermekeik iránt és tanítsd a gyermekeket engedelmességre szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!