Napi evangélium

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Elmélkedés:

A pásztorok látogatása
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus.”
Az angyali hírt hallva a betlehemi pásztorok azonnal útnak indultak, hogy felkeressék az újszülöttet. Erről szól karácsony napján a Pásztorok miséjének evangéliuma. Szent Lukács azt írja művében, hogy miután Mária megszülte fiát, „pólyába takarta és jászolba fektette” (Lk 2,7). A történet folytatásában szóról szóra visszatérnek e szavak, a pásztoroknak ugyanis egy pólyába takart gyermeket kellett keresniük, aki jászolban fekszik. Ez számukra a jel. A pólyáról ismerik fel a Megváltót, erről beszéltek nekik az angyalok. Figyelmünk sokszor átsiklik az apró részleteken, pedig ez a pólya nem véletlenül szerepel a történetben. Az egyházatyák előszeretettel állítják párhuzamba Jézus születését és halálát. Az újszülött gyermek testét takaró pólya hasonlít a halott Jézus testét takaró gyolcslepelhez. Az élet kezdete és vége, a születés és a halál, a világrajövetel és a világból való távozás szorosan összetartozik, mert e kettőt az ember életének évei kapcsolják össze.
Mária most az újszülött Jézust tartja karjaiban. Gyengéd mozdulatokkal gondoskodik arról, hogy a pólya melege óvja a kisded gyenge testét. Mintegy 33 évvel később a keresztről való levételt követően Mária a halott Jézust tartja ölében. Halott fia testét puha gyolcsruha fedi. Ha egy édesanya fejével gondolkodunk, biztosak lehetünk abban, hogy ebben a pillanatban Mária visszagondolt arra a napra, arra az éjszakára, amikor a kisded Jézust ringatta karjában. Fia elvesztésének fájdalmas óráiban visszagondolhatott a születés boldog óráira. Istentől kapta gyermekét és Istennek adja vissza őt. Minden születésnél és halálnál jelen van az Isten. És ahol Isten jelen van, ott élet van, ezért mondhatjuk a halált újjászületésnek. Újjászületés az örök életre.
Az evangélium nagyon egyszerűen írja a pásztorok érkezését, akik Isten Fiának első vendégei voltak Betlehemben. Nem szállást kerestek és nem kíváncsiskodni akartak, hanem látni akarták a világ Megváltóját és ki akarták fejezni iránta hódolatukat. El akarták mondani, hogy éjszaka hogyan értesültek az angyaloktól a Megváltó világra jöttéről, Mária pedig szívesen hallgatta őket.
A karácsonyi ünnep során a pásztorokhoz hasonlóan mindannyian lélekben elindulunk Betlehembe. Ne feledkezzünk meg arról, hogy vendégségbe megyünk! És itt nem arra gondolok, hogy a vendégnek illik ajándékot vinnie és be kell tartania bizonyos íratlan szabályokat, hanem annak tudatosítására, hogy Isten vendége vagyok! Ő hív és mindig szeretettel fogad, hogy megossza velem önmagát, életét. Ha én is megosztom vele önmagamat és életemet, akkor nem csupán éjszakai szállóvendég vagyok nála, hanem megérezhetem a vendégség örömét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te irántunk való szeretetből küldted el Fiadat a világba. A karácsony ünnepe évről évre megerősítést ad, hogy szeretsz minket. Izgalommal vártuk ezt a napot, egyszülött Fiad földi születésének napját. Hálával tartozunk neked ajándékodért, a gyermek Jézusért, aki megtanít minket arra, hogy miként szeressünk téged és embertársainkat. Add szívünkbe a találkozás örömét! Vezess minket a betlehemi jászolhoz, hogy az egyszerű pásztorok utódaiként kifejezhessük hódolatunkat! Segíts, hogy meghalljuk és megértsük karácsony üzenetét: Istenünk és Megváltónk eljött közénk, hogy megmutassa szeretetét.