Napi evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének körülményeit ismerjük meg a mai evangéliumban. A születés tényét Lukács evangélista nagyon röviden említi meg, majd részletesen foglalkozik a rokonok örvendezésével, a névadással és Zakariás némasága megszűnésével. A zsidó szokások szerint az újszülött gyermeknek a szülő vagy valamelyik őse nevét adják, így jelezvén a család folyamatosságát. A szokást ismerve értjük meg a rokonok csodálkozását és tiltakozását. Először az édesanya, Erzsébet, majd pedig az apa, Zakariás is kifejezi szándékát, hogy a gyermek neve János legyen. Keresztelő János esetében tehát ez a névadási hagyomány megszakad, amely előrevetíti, hogy a gyermeknek sajátos utat kell majd bejárni, személyével valami új kezdődik el, Isten különleges feladatra választotta ki őt. Ez a gyermek már nem a múlthoz, nem a korábbi időkhöz kötődik, hanem ahhoz az új korszakhoz, amely a Messiás jövetelével veszi kezdetét. Felnőttként János éppen ennek az új időnek a kezdetét jelenti be, amikor a nép körében hirdetni kezdi, hogy a Messiás a világba érkezett.
Az advent az öröm, a csodálkozás ideje számunkra. Legyen szívemben öröm, amikor gyermekekkel, felnőttekkel vagy idősekkel találkozok! Arcuk, tekintetük, személyiségük ugyan különböző, de valamennyien Istennek köszönhetik életüket. Mindenkiben felfedezhetem az élet titkát és minden emberben észrevehetem Isten képmását.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te teljesítetted ígéretedet és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket, embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz és minden emberrel terveid vannak. Azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!