Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Elmélkedés:

Az elmúlt héten már találkoztunk Keresztelő János személyével. A mai evangéliumban Jézus beszél János küldetéséről. Tanításának helyszíne a jeruzsálemi templom, ahol vallási vezetők kérdezik őt hatalma eredetéről, tehát nem Jánosról, aki ekkor már nem élt. Most nem egy csoda vagy gyógyítás miatt érdeklődnek, hanem tanító tevékenysége miatt, hiszen a mindenható Isten házában, a jeruzsálemi templomban tanít, mégpedig nagy nyilvánosság előtt. A főpapok látják az emberek lelkesedését az újszerű tanítás iránt, s ez rosszallásukat váltja ki. Saját tanítói tekintélyüket féltik, s talán egy kis irigység is ébred bennük. Látják, hogy megszólalásai milyen nagy hatással vannak a hallgatóságra, az egyszerű emberekre, s mivel Jézus nem tartozik a hivatalos tanítók, az írástudók közé, tudni szeretnék, hogy kinek a megbízásából tanít. Kérdésüket tekinthetnénk jószándékú érdeklődésnek is, de nem erről van szó. Ravaszságukat, rosszindulatukat, rosszhiszeműségüket egymással való tanakodásuk igazolja, illetve az, hogy végül nem válaszolnak Jézusnak.
Az Úr által feltett kérdés arra vonatkozik, hogy Keresztelő János kitől kapott megbízást a megtérés hirdetésére és honnan volt hatalma ahhoz, hogy a bűnbánat keresztségében részesítse az embereket. A főpapok inkább azt válaszolják, hogy nem tudják ezt, nem ismerik el, hogy hibáztak, amikor nem hallgattak Isten küldöttére, Jánosra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.