Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Elmélkedés:

Az elveszett bárány után induló pásztorról olvasunk a mai evangéliumban. Első pillantásra észszerűnek tűnik, hogy a pásztor elindul és keresi azt az egy bárányt, amely elcsatangolt a nyájtól. Aztán a második pillanatban már kevésbé tűnik észszerűnek, hogy egyetlen bárány miatt képes felügyelet nélkül hagyni a többi kilencvenkilenc állatot. Micsoda felelőtlenség, mondanánk, hiszen ezzel veszélynek teszi ki az egész nyájat, miközben ugyanis az egyet keresi, rablók vagy farkasok támadhatnak a nyájra. A pásztor valóban gondolhatta volna azt is, hogy nem kockáztatja a többi bárány biztonságát, neki a nyájjal kell maradnia. Mondhatta volna magában, hogy nem is olyan nagy veszteség, ha százból egy elveszik. Ő azonban felelősséget érez a nyáj minden egyes báránya iránt. A felelősséget nem érző, nem vállaló emberek számára ez a döntés valóban észszerűtlen.
Jézus példabeszéde Isten irgalmát szemlélteti. Isten számára minden ember fontos. Ő nem legyint lemondóan, ha valaki bűnben van, hanem utána indul a bűnösöknek, megkeresi őket, hogy visszavezesse a közösségbe. Persze mondhatjuk, hogy elég észszerűtlen ez a végtelen irgalom, de akkor is annak tartjuk-e, ha ez az irgalom éppen engem, bűnös embert keres? Ha őszinte bűnbánattal elismerem Isten előtt vétkeimet, a betlehemi Gyermek megkeres és megtalál engem!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Istenünk! Te elindítasz és vezetsz minket adventi utunkon, amely a bűnbánat útja. Segíts minket, hogy bátran, félelem és aggodalom nélkül induljunk. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet, de bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. Irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve indulunk. Ébressz bennünk őszinte bűnbánatot, távolíts el szívünkből minden bűnt, hogy egyedül a te szeretetednek legyen helye szívünkben. Megtisztuló szívvel akarunk haladni feléd, megtisztult lélekkel szeretnénk megérkezni hozzád.