Napi evangélium

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!”

Elmélkedés:

A Megváltót várva
Advent 1. vasárnapján arról elmélkedtünk, hogy érdemes keresnünk az igazi fényt. Bár decemberben sokféle fény elkápráztatja szemünket, nekünk keresztényeknek az igazi világosságot érdemes keresnünk, aki maga Jézus Krisztus. Keresésünkben az adventi időszak elmaradhatatlan prófétája, Keresztelő Szent János érkezik segítségünkre a mai vasárnapon, aki Jézusra irányítja a figyelmünket. János a napsugárhoz hasonlít, amely megvilágítja utunkat, bár még nem látjuk az igazi fényt, Jézust. Az evangélium tehát nem Jézusról szól, hanem az ő előfutáráról, Jánosról, akinek egykor az volt a feladata, hogy felkészítse a választott népet a Megváltó érkezésére.
Ma, advent 2. vasárnapján pedig nekünk segít, hogy felkészüljünk Jézus születésének ünnepére és tovább haladjunk adventi utunkon. János nem némán érkezik, hanem szól hozzánk. Egyszerű, világos, érthető szavakkal szól hozzánk: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa! Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!”
Az igehirdetésben újra és újra elhangzik a Keresztelő Szent János által mondott felhívás. A megtérés, az életmód megváltoztatása a feltétele annak, hogy megérinthessen bennünket annak a mennyei Atyának a végtelen szeretete, aki saját Fiát sem kímélte az emberek megváltása és üdvözítése érdekében. A Megváltó, az Üdvözítő, Jézus Krisztus azért jön el, hogy megtisztítson bennünket a bűntől. Azért érkezik el a világba, hogy a megváltás művét beteljesítse, és megmutassa, hogy Isten irgalma nagyobb az emberek bűneinél. Krisztusban felismerhetjük Megváltónkat és Szabadítónkat. Az üdvösségtörténetben láthatjuk, hogy Isten nem adja fel. Elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék a választott népet, s ha nem hallgattak rájuk, újakat küldött, akik ugyanazt hirdették. Az idők teljességében pedig saját Fiát küldte hozzánk, aki szintén ugyanazt hirdette, de őrá sem hallgatott mindenki. A kinyilatkoztatás egyik leglényegesebb eleme, hogy Isten üdvözíti az embereket, és „azért küldte el Fiát a világba, hogy üdvözítse a világot” (Jn 3,17). Jézus az üdvösség evangéliumát hirdette, csodás gyógyításaival pedig láthatóvá tette, hogy ő az Üdvözítő. A Szentírás szerint az üdvösség feltétele az Úr Jézusba vetett hit, hiszen „nincs üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12).
Az adventi csendben meghallhatjuk a megtérésre indító isteni szót. Az advent bűnbánati idő. Alkalmat ad nekünk arra, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra. Jól tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem az isteni büntetéstől való félelemből fakad, hanem az Isten iránt érzett szeretetből. Fejezzük ki Isten iránti szeretetünket azzal, hogy bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat, s akkor bátran remélhetjük, hogy karácsony éjjelén találkozunk majd az emberré lett Szeretettel.
Jézus szerint az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását. Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő Gyermeket, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egész életed során az üdvösséget hirdetted az embereknek. Haláloddal, feltámadásoddal és mennybemeneteleddel nem fejeződött be az üdvösség örömhírének hirdetése, mert Isten minden időben kiválaszt olyan embereket, akik életüket arra szentelik, hogy tanúságot tegyenek az irgalmas Isten szeretetéről és minden korban hirdetik a megtérés lehetőségét és szükségességét. Szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel. Szeretnénk hallgatni Isten szavára, amely a küldöttek igehirdetésén keresztül jut el hozzánk napjainkban. Nem akarjuk tovább halogatni megtérésünket. Tudjuk, hogy itt az idő, elközelgett hozzánk az Isten országa. Vezess minket, Urunk, adventi utunkon, az őszinte bűnbánat útján, és segíts, hogy meglássuk Isten dicsőségét!