Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

Az evangéliumban szereplő százados a munkája során minden bizonnyal hozzászokott az utasítások és parancsok adásához. Ha valamit el szeretett volna érni, elég volt elmondania kívánságát szolgáinak vagy beosztottjainak. A polgári életben kérések, a katonai életben parancsok vannak. A kéréseket lehet teljesíteni vagy visszautasítani, de egy katonai vezető parancsának végrehajtása kötelező, annak megtagadása meg sem fordul egy beosztott fejében. A százados tehát megszokhatta, hogy minden parancsát pontosan teljesítik. Jézussal való találkozása azért érdekes, mert most nem parancsol, hanem kér, tehát kilép katonai, elöljárói szerepéből. Ugyanakkor Jézustól azt várná, hogy parancsnokként viselkedjen, azaz elfogadná, ha az Úr csupán szavával segítene szolgáján, egyetlen szóbeli parancsával meggyógyítaná a béna szolgát.
Személyes Jézushoz fordulása és alázatos kérése a hit egyértelmű megnyilvánulása. Ugyanakkor nem csak mély hitéből tanulhatunk, hanem az emberekkel, jelen esetben a szolgájával való törődés is példaértékű számunkra. Nem nézi le a nála kisebbet, a rangban alatta lévőt, hanem segíteni szeretne rajta.
Mindig észre kell vennünk az emberek gondját, betegségét, mindazt, amiben szükséget szenvednek! Mindig ki kell tárnunk segítő karjainkat mindenki felé! Mély hittel kell kérnünk Isten segítségét, amikor kevésnek tűnik emberi erőnk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Teremts a mi szívünkben csendet, amelyben meghallhatjuk a te megtérésre hívó szavad. Az advent bűnbánati idő számunkra és alkalmat ad, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra. Istenünk, tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket, hogy karácsony éjjelén találkozzunk majd az emberré lett Szeretettel, Jézus Krisztussal, aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!