Napi evangélium

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Elmélkedés:

Az egyházi év utolsó napjaiban, amikor a liturgia a végső időkre irányítja figyelmünket, a mai evangéliumban arról a szegény özvegyről olvasunk, aki mindenét odaadta a templom javára. S bár ez csupán két fillér volt, Jézus mégis többre értékelte, mint más nagyobb adományokat. Ellentmondásosnak tűnik Jézus véleménye. Ítélete mögött az lehet, hogy észrevette az özvegy igazi nagylelkűségét, amely képes mindent odaadni Istennek.
Mindezek alapján úgy tekinthetünk az özvegyre, mint aki az igazi nagylelkűségre ad példát. Tudta, hogy egyedül Istentől várhat segítséget, de nem emberi számításról van itt szó, ami oly sokszor jelen van, amikor valamilyen jó reményében látszólag nagylelkűen adakozunk. Az özvegy Istenre bízza magát, életét, tehát inkább bizalom jellemzi magatartását, mintsem számítás. Istent nem lehet elkápráztatni olyan dolgokkal, amelyeknek általában az emberek örülnek. Ha önmagunkat nem adjuk neki nagylelkűen és visszavonhatatlanul, akkor semmit sem adtunk.
Ki tud nagylelkű lenni? Különösen a nehéz helyzetekben ki viselkedik nagylelkűen? Úgy tűnik, hogy aki mindent a maga érdemének tekint azt gondolja, hogy saját erejéből szerezte azt, amit birtokol, nem képes erre. Aki viszont a vagyonra, az értékekre és az anyagi javakra úgy tekint, mint Istentől kapott ajándékra, az könnyen le tud róla mondani mások vagy Isten javára. Ez a nagylelkűség kulcsa.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyem szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot!