Napi evangélium

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Elmélkedés:

Megélni a nyolc boldogságot
Ma mindenszentek ünnepe van. Ezen a napon azokat ünnepeljük, akik már eltávoztak a földi életből, de hitünk szerint a mennybe jutottak, tehát az Egyház a szükséges eljárást követően, amelyet boldoggá avatásnak, illetve szentté avatásnak nevezünk, kijelentette róluk, hogy boldogként vagy szentként tisztelhetjük őket. Ma olyan személyek állnak előttünk példaképként, akik földi életükkel megérdemelték, hogy eljussanak az üdvösségre. Igen, példaképeinknek tekintjük őket, hiszen életük megmutatja számunkra is az életszentség útját, azt az utat, amely a mennyországba vezet.
Kik a szentek? Ne gondoljuk róluk, hogy szentnek születtek és jóságukat sikerült életük végéig megőrizniük. Senki nem születik szentnek, hanem azzá alakítja magát. A szent is csak ember, de olyan ember, aki mindig tud újrakezdeni. A szent is ember, aki együttműködve Isten kegyelmével legyőzi emberi gyengeségeit és mindig Isten kedvében szeretne járni. Olyan ember, aki állandóan az ég felé törekszik. A szent nem e világ javaitól várja boldogságát, hanem már földi életében Istenben találta meg a boldogságot. A szentek azok, akik vállalják a szegénységet, tudnak sírni, megőrzik szelídségüket és az igazság után vágyakoznak. A szentek azok, akik tudnak irgalmasak lenni, tiszta szívvel keresik Istent, a békességre törekszenek és elviselik a megaláztatásokat és az üldözéseket is. A szenteké a mennyek országa. A szentek tehát életük során megvalósították mindazt, amit Jézus a hegyi beszédben elmondott, megélték a nyolc boldogságot.
A szentek esetében érdemes megnéznünk, hogy mi áll az olykor látványos cselekedetek és hősies helytállások, máskor a csendes szemlélődés hátterében. Ez a lelki kincs, amely közös minden szentnél, nem más, mint a Jézus iránti egyszerű szeretet. Ez ösztönzi őket arra, hogy egyszer rendkívüli jótettet tegyenek, máskor pedig csendesen, alázatosan, engedelmesen az Úr kezébe tegyék életüket. A szentek nem a maguk által elképzelt boldogság után szaladtak, hanem elfogadták azt a boldogságot, amit Isten ad.
Talán mindannyian éreztük már legalább egyszer életünk során, hogy milyen jó volna úgy élni, ahogyan Isten kívánja tőlünk. Mindenben megfelelni az ő törvényeinek és teljesíteni akaratát. Milyen jó volna, ha a veszekedéseknek és a haragnak, az irigységnek és az önzésnek nem volna többé helye életünkben, hanem igazi szeretettel tudnánk fordulni mindenki felé. Jézus a következőt kérte egykori tanítványaitól és mai követőitől, tőlünk: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!” (Mt 5,48). Igen, Jézus nagyon magasra teszi a mércét, a lehető legmagasabbra: törekedjünk a tökéletességre, az életszentségre! És amikor ezzel szembesülünk és megértjük, hogy mennyire komoly ez a kérés, akkor elbizonytalanodunk. Nem tartjuk alkalmasnak magunkat a szeretet tökéletes megvalósítására. A viszonzatlan szeretetet pazarlásnak gondoljuk vagy talán még azt is hozzátesszük, hogy az emberek méltatlanok a szeretetünkre. Néha eltölt bennünket a lelkesedés, máskor erőt vesz rajtunk a csüggedés, s ebben a folyamatos lelki hullámzásban csak ábrándozás marad számunkra az életszentség. A szentek és boldogok túlléptek az ábrándozás határán és megvalósították az életszentséget. Kövessük példájukat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! A te kegyelmed valóban csodálatos módon működik a szentekben, de nem írja felül és nem semmisíti meg emberi természetüket. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, de nekik is voltak emberi gyengeségeik. Úgy tekintünk rájuk, hogy egész életük jel és példa számunkra. Jel, hogy mi is törekedjünk az életszentségre és példa, amelyet követhetünk. Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja. Segíts felfedeznünk a szentek világát, hogy a mi életutunk is a földi létből a mennyei dicsőségbe vezessen! Segíts, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!