Napi evangélium

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Elmélkedés:

Az irgalmas szamaritánus történetével Jézus azt tanítja, hogy senkit se zárjunk ki a felebaráti szeretetből, hanem mindenkivel tegyünk jót. Számos esetben próbálunk kifogásokat keresni, hogy miért nem segítettünk valakinek. Más esetekben az előítéletek vagy saját kicsinyességünk akadályoznak a jó megtételében. Isten viszont nagylelkű. Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit kap cserébe. Mindenkinek felkínálja irgalmát. Ezt a mindenki felé odaforduló, irgalmas szívű Istent kellene utánoznunk nap mint nap, amikor segítségre, könyörületre, irgalomra szoruló emberekkel találkozunk. Ha irgalmasan és segítőkészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé, akkor mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
Miért fontos az irgalom gyakorlása? Az evangéliumi részlet választ ad erre a kérdésre. Jézus azt követően mondja el az irgalmas szamaritánusról a példabeszédet, hogy valaki az örök életről, az örök életre jutásról kérdezi. „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lk 10,25) – hangzik a kérdés. A válasz pedig röviden összefoglalva így hangzik: légy irgalmas minden emberhez!
A Jézushoz forduló személy elismeri kérdésével, hogy Jézus tud valamit az örök életről. Igen, ő tudja megmutatni számunkra az oda vezető utat. Ha el szeretnék jutni az üdvösségre, nem érdemes máshoz fordulnom, mert az örök élet tanítása nála van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. A veled való kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert képmutatás volna részünkről tőled gyógyulást kérni bűneinkre, ha szívünkben harag él felebarátunk iránt. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket megbocsátó lelkületre!