Napi evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Elmélkedés:

A talentumokról szóló evangéliumi példabeszéd új szempontot vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen módon várakozzunk az Úr eljövetelére. A történet főszereplője egy vagyonos ember, aki javainak kezelését szolgáira bízza arra az időre, amíg ő távol van. A szolgák jól tudják, hogy uruk vissza fog térni, s akkor számot kell majd adniuk arról, hogy miként használták fel a rájuk bízott javakat. Ismerik uruk elvárását is, tehát gyarapítaniuk, kamatoztatniuk kell a rájuk bízott összeget. Miként a tíz szűzről szóló példabeszédben, ugyanúgy itt is kétféle gondolkodás, magatartás jellemzi a szolgákat. Egy részük bölcsen, okosan jár el, s többszörösen fizetik vissza a rájuk bízott összeget, amiért elismerést és jutalmat kapnak. De van olyan szolga, aki inkább elássa a kapott pénzt, hogy urának visszatértekor legalább azt tudja visszaadni, mert kevesebbet nem szeretne. De a félelem rossz tanácsadó, az úr nem ezt várta, ezért megbünteti ezt a szolgát.
Isten nem igazságtalan. Attól, aki egy talentumot kapott, nem várja azt, hogy másik ötöt vagy tízet szerezzen vele. De azt elvárja, hogy legalább még eggyel gyarapítsa. Isten soha nem vár tőlünk olyat, ami meghaladja képességeinket, erőnket, de azt elvárja, hogy képességeinket jól használjuk fel, és ne ássuk el. Istentől mindannyian kapunk legalább egy talentumot.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket. Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk. A szentáldozás azt jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk. Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!