Napi evangélium

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Elmélkedés:

Három város, Korozain, Betszaida és Kafarnaum végső sorsáról beszél Jézus a mai evangéliumban. Az evangélista megjegyzése szerint ezeken a helyeken tette legtöbb csodáját, de mindez kevés ahhoz, hogy e városok lakói elkerüljék az ítéletet. Úgy nevezi meg, úgy szólítja meg e városokat, mintha azok személyek volnának. Ez arra utal, hogy figyelmeztetése az ott lakóknak, az embereknek szól, és nem a falaknak, az utcáknak vagy a házaknak. Elítélésük oka az lesz, hogy nem tartottak bűnbánatot. Azt minden bizonnyal örömmel vették, hogy Jézus meggyógyította betegeiket, de azt már nem hallgatták szívesen, amikor a megtérésről és a bűnbánatról beszélt nekik.
A bűnbánat és a megtérés Jézus igehirdetésének egyik legfontosabb eleme. Már fellépését megelőzően és azt előkészítendő Keresztelő János, az ő előfutára is a bűnbánat keresztségét hirdette a népnek. Jézus pedig így kezdi fellépését: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Az apostolokat is azzal indítja missziós útjukra, hogy hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelgett az Isten országa.
Mi tehát az említett városokban lakók bűne? Hallják a tanítást, látják a csodákat, de hatás nélkül marad mindez. A csodák ellenére sem hisznek Jézusban és nem ébred fel bennük a bűnbánat. A hitet és a bűnbánatot hiányolja náluk. Meghallom-e Jézus bűnbánatra hívó szavát? Hitet ébreszt-e bennem szava és jelenléte?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!