Napi evangélium

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Elmélkedés:

Egészen magabiztos az apostolok kijelentése a mai evangéliumban: „hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus viszont világosan látja, hogy hitük mennyire korlátozott. Azt talán megértik, elfogadják, hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy milyen úton fog visszatérni hozzá a mennybe.
Jézus figyelmezteti őket, hogy hamarosan elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős hitüket, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a Jézus elfogására érkező katonák elől. Az apostolok az utolsó vacsorán azt állítják, hogy megértették a Mester szavait, de még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni az ő szenvedésének kezdetét. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton Jézus mellett. A Jézussal történő események bizonytalanságot ébresztenek bennük, megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. A feltámadás, illetve a Feltámadottal való találkozás után már nem a múló lelkesedés jellemzi őket, hanem az elkötelezettség, s bátran hirdetik a Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt.
Kérjük Istent, hogy a próbatételek idején se veszítsük el hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.