Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”

Elmélkedés:

Jézus arra kéri tanítványait, hogy ne szomorkodjanak hamarosan bekövetkező távozása miatt, hanem örüljenek annak. Az örömnek kettős oka van. Egyrészt Jézus visszatér ahhoz, akitől a földre jött, a mennyei Atyához. Másrészt elmenetelét követően elküldi a Szentlelket, aki a világ végezetéig a krisztusi közösség tagjaival marad.
A mai evangélium szerint a Szentlélek megvilágosítja majd az emberek értelmét, hogy felismerjék bűneiket és bűnbánatra késztet. A bűn Isten megbántása. A bűn szembefordulás Isten akaratával és szeretetével. A bűn nagyságát és következményeit az ember sokszor fel sem fogja. Amikor elkövetek valamilyen bűnt, nem látom át, hogy ezzel milyen kárt okozok: megsértem vele Istent, megbántom vele embertársaimat és lelkem üdvösségét teszem kockára. A „bűnről való meggyőzés”, mint az Igazság Lelkének tevékenysége azt jelenti, hogy belátom milyen nagy hibát követek el az Istennel való szembeszegülésemmel. A Lélek feltárja előttem a bűn mélységét, s képes visszatartani tőle. A Lélek egészséges bűntudatot ébreszt bennem, s igazi bűnbánatra indít. Isten lelke meggyőz engem arról, hogy elforduljak a bűnös élettől és újra Istenhez térjek, aki mindig irgalommal és szeretettel fogad engem és minden bűnét megbánó embert.
Engedem-e, hogy a Szentlélek elfordítsa szívemet a bűn útjáról és a kegyelem útján vezessen?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!