Napi evangélium

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Elmélkedés:

Találkozás a feltámadt Úrral
Szent János evangélista beszámolója szerint húsvétvasárnap hajnalban először Mária Magdolna ment Jézus sírjához. Az ő legelső élménye az üres sír. Pontosan tudta, hogy hová helyezték el Jézus holttestét pénteken, most mégsem találja azon a helyen. Mária Magdolna az apostolokhoz siet, akik közül ketten, Péter és János azonnal a sírhoz futnak, de ők is csak a lepleket találják meg, Jézust nem. Péter és János számára az első jel, az első élmény szintén az üres sír. Tudták, hogy katonák őrizték a sírt, de Jézus még sincs ott. A sír üres. Az evangélium szerint, amikor mindezt látták, hittek. Az üres sír látványa felébresztette hitüket, és megértették, hogy erről beszélt nekik Jézus korábban. Megértették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Az üres sírbarlang tanúskodik először Krisztus feltámadásáról, és ébreszti fel bennünk is a hitet.
Máté, Márk és Lukács evangéliumában arról olvashatunk, hogy három asszony megy hajnalban Jézus sírjához, akik odaérkezve, elhengerítve találják a barlangot elzáró követ, és angyalokat találnak, akik ezt kérdezik tőlük: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt” (Lk 24,5). Ők hittek az angyalnak, s azonnal indultak, hogy megvigyék a hírt az apostoloknak. Az üres sír után az angyalok tanúskodnak Jézus feltámadásáról.
A húsvéti öröm teljességét a feltámadt Krisztussal való találkozások jelentik, hiszen ezek fontosabbak az üres sírnál és az angyalok szavánál. Mária Magdolna érkezik elsőként a sírhoz. Valaki megszólítja: „Asszony, miért sírsz?” (Jn 20,13). Ő azt gondolja, hogy a kertész beszél vele, és amikor az illető nevén szólítja, ismeri fel, hogy Jézus az. Azért ment a sírhoz, hogy halott Ura mellett lehessen. A halott Jézust kereste és a feltámadt Krisztust találta meg! Ragaszkodásának és hűségének jutalmaként elsőként találkozik személyesen a feltámadt Úrral.
Húsvétkor hittel ünnepeljük az élet győzelmét, Krisztus feltámadását. Ha nem akarunk örökké egy kertésszel vagy egy ismeretlennel beszélgetni, hanem szeretnénk találkozni a mi Urunkkal, akkor Mária Magdolnához hasonlóan el kell sajátítanunk a hit látásmódját. Ez a hit nem adatik meg mindenkinek. Sokan vannak napjainkban is, akik Jézusban csak egy kertészt látnak. Mások úgy vélik, hogy nagy próféta volt, de kereszthalálával kudarcot vallott. Még a magukat kereszténynek vallók között is vannak olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban.
Isten nagy kockázatot vállalt azzal, hogy személyes és szabad döntésünkre bízta a feltámadás elfogadását. Isten nem kényszeríti ránk, hogy feltétlenül hinnünk kell. Ugyanakkor segít minket azáltal, hogy találkozik velünk, elénk áll és lehetőséget ad a felismerésre.
A mai napon lélekben mi is elindulunk Jézus sírjához. Talán azt gondoljuk, hogy tudjuk, mi vár majd ott ránk: megnézzük Jézus halott testét, majd bánatos szívvel, a halál könyörtelen tényével újra szembesülve és tehetetlenségünkbe beletörődve hazatérünk. De nem ez vár ránk! A sírban nem találjuk Jézus testét. Jézus feltámadt! Legyőzte a halált, legyőzte emberi félelmeinket és tehetetlenségünket. Győzedelmeskedett a rossz és a bűn felett. Krisztus feltámadt és ma elénk áll. Rajtunk múlik, hogy kit látunk benne. Boldogok mindazok, akik felismerik benne Megváltójukat és feltámadt Üdvözítőjüket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, feltámadt Krisztusunk! A húsvéti eseményekre nincs emberi magyarázat és nincsenek bizonyítékok, de jeleket találunk: az üres sírt, az elhengerített követ, a feltámadást hírül hozó angyalt, és a sírban maradt gyolcsleplet. Jeleket, amelyeknek az a célja, hogy az emberek higgyenek, eljussanak a hitre. Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket! Mennyire nehezen akarunk hinni a jeleknek! Mennyire nehezen értjük meg, hogy a kereszt a megváltás jele, a feltámadás a mi üdvösségünk jele. Nyisd meg szemünket és értelmünket, hogy felismerjük a jeleket! Erősítsd hitünket, hogy feltámadásod részesei és tanúi legyünk!