Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Elmélkedés:

Követendő életpélda
A Puerto Rico-i származású írónő, Esmeralda Santiago, gyermekkori élményeit idézi fel egyik könyvében. Tizenegyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb, egy kis faluban éltek. Sem a szülők, sem gyermekeik nem keresztények, nem imádkoztak, soha nem jártak templomba. A nagy szegénység miatt egy idő után szükséges volt, hogy az édesanyjuk a közeli városba járjon minden nap dolgozni. A faluban a többi asszony nem nézte ezt jószemmel. Azt gondolták, hogy jobb volna, ha állandóan a gyerekeivel lenne. Összesúgtak a háta mögött, nem köszöntek neki, szóval kiközösítették őt. Csak két asszony viselkedett másként. Az egyik az édesanya barátnője volt, ő továbbra is kiállt mellette mindenben. A másik pedig egy keresztény asszony, akinek a vallásos meggyőződése, erkölcsi elvei nem engedték meg, hogy a kiközösítők oldalára álljon, ugyanakkor velük igyekezett továbbra is barátságos lenni. Az írónő könyvében egyáltalán nem népszerűsíti a keresztény vallást és nem áll szándékában a hiteles keresztény életpélda felmutatása, mégis felnőttként szívesen gondol vissza erre a hite szerint élő anyára. Ő íróként egyetlen pici utalást sem tesz arra, hogy ennek az asszonynak valóban helyes és példamutató volt a magatartása ebben a helyzetben, én viszont éppen emiatt hozom fel a mai napon ezt a történetet. Mert megértette Jézus üzenetét és nem akart ítélkezni senki felett. Megértette azt, hogy senkivel sem viselkedhet ellenségesen, hanem mindenki felé szeretettel kell fordulnia.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus a szeretet teljességére szólít fel bennünket. Ne csupán azok felé legyünk szeretettel, akik jók hozzánk, hanem azok iránt is, akik bántanak bennünket. Ezt mondja a mi Urunk: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért!” Jézus nem titkolja el, hogy tanítványait, s mindazokat, akik a későbbi időkben őt fogják követni, támadások érik majd. E támadások arra irányulnak, hogy megtörjék a Jézussal való egységünket, s megakadályozzák, hogy a mi Urunk az üdvösség felé vezessen, segítsen minket. De hogyan viszonyuljunk mi, keresztények a támadókhoz, akik nem elégszenek meg a megfélemlítéssel, hanem olykor a hívőknek még az életét is veszélyeztetik? Jézus egyetlen lehetséges magatartásnak azt tartja, hogy szeressük ellenségeinket, s minden bennünket érő rosszat jóval viszonozzunk. Erre adott példát kereszthordozásával és önfeláldozásával. Ez a követendő példa számunkra is, amely a tökéletességre, a szeretet tökéletes megélésére vezet.
Jézus életpéldája hitelesítette szavait. Nem csak hirdette ugyanis az ellenségszeretetet, hanem meg is élte. Amikor jogtalanul bántalmazták, megkorbácsolták, tövissel koronázták és keresztre feszítették. A kereszten függve is tudott azokért imádkozni, akik vele ezt tették. Az Úr példájára őrizzük meg magunkban a békességes lelkületet, legyünk megbocsátóak és irgalmasok, viseljük el türelemmel a rágalmakat és az üldözéseket, szeressünk mindenkit, még azokat is, akik ellenségnek tartanak minket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, te kereszthalálod pillanatában megbocsátottál mindenkinek. Abban a pillanatban, amikor az emberi kegyetlenség teljes súllyal nehezedett rád és az emberi gonoszság áradt feléd, képes voltál irgalmasságot és jóságot sugározni. Megbocsátásoddal példát adsz nekem és minden embernek, hogy minden rosszat, amit emberektől kapok, elfeledjek és szeretettel viszonozzak. Segíts nekem, hogy irgalmasságodból erőt merítsek a megbocsátáshoz! Hiszem, hogy érdemes elindulnom azon az úton, amely a szeretet új légkörét teremti meg a világban.