Napi evangélium

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

Elmélkedés:

Érdekes megjegyzéssel zárul a mai evangéliumi részlet: „aki csak megérintette Jézust, meggyógyult.” A vérfolyásban szenvedő asszony történetében már találkoztunk ezzel, ő volt az, aki abban a reményben érintette meg Jézust, hogy ez gyógyulást fog számára hozni (vö. Mk 5,25-34). Ezekben az emberi megnyilvánulásokban az ókori mágikus hit tükröződik. Ezen elgondolás mögött az a ma is érvényes emberi tapasztalat húzódik meg, hogy az emberi kapcsolatokban a testi érintésnek valóságos hatása van, gondoljunk csak a kézfogásra, mint a kibékülés jelére, az ölelésre, mint a szeretet megnyilvánulására, vagy a kézrátételre, mint kegyelmet, áldást vagy gyógyulást közvetítő mozdulatra. Ha az érintéseknek napjainkban ilyen hatást tulajdonítunk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a bibliai időkben gyógyulást vártak a betegek egy szent ember megérintésétől. Jézust is ilyen szent, rendkívüli erővel rendelkező embernek tartották, és az a kép végig megfigyelhető az evangéliumokban. Ebbe a képbe azonban nem illik bele a megalázott, a szenvedő, a kereszten erőtlenül meghaló Jézus.
Egyesek talán szívesebben hisznek a hatalmas, a mindent legyőző és minden felett uralkodó Istenben, de ne felejtsük: a megváltást és az üdvösséget a megfeszített Krisztus hozta el minden ember számára.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.