Napi evangélium

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet helyszíne a Galileai-tó, amelynek vizét gyakran korbácsolja fel a hirtelen támadt vihar, amely még tapasztalt, helyismerettel rendelkező hajósok számára is veszélyt jelent. Ilyen életveszélyes helyzetbe került Jézus és a vele tartó tanítványok. A történetben a „nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” kérdés az apostolok halálfélelmére utal.
A történetben Szent Márk evangélista egymással szembeállítja Jézus nyugodt viselkedését és az apostolok feszültségét. Miközben Jézus nyugodtan alszik a háborgó tengeren, az apostolok félelemmel a szívükben eveznek, nehogy elmerüljenek. Miután felébresztik Mesterüket, ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét és eloszlatja félelmeiket is.
Szent Márk művében több helyen is észrevehetjük, hogy tanítást szeretne adni Jézus személyéről. Az emberek sokszor azt kérdezték, ami többek között a mai jelenetben is szerepel, hogy ki tulajdonképpen Jézus? Márk erre a kérdésre akar válaszolni az evangélium megírásával. A mai rész több választ is ad erre. Egyrészt Jézus úr a természet felett, másrészt úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De az is kiderül, hogy Jézus mindig velünk utazik életünk „hajójában”, nem hagy el bennünket, az ő tanítványait. Ő az, aki a veszélyben eloszlatja félelmeinket és növeli hitünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!