Napi evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Elmélkedés:

Bizonyára ismerős számunkra az az élethelyzet, amikor végezzük a munkánkat, de tudjuk, hogy valaki figyeli tevékenységünket. Mégpedig nem jószándékkal teszi ezt, hanem hibát akar találni és a legkisebb dolgokba is beleköt. Talán próbálunk tudomást sem venni a felügyeletről, de minden pillanatban a hátunk mögött érezzük a szúrós tekintetet. Kellemetlen, nyugtalanító ez a helyzet.
Jézus sokszor érezhetett hasonlót, erre példa a mai evangéliumi történet. A farizeusok már ismerik Jézus lelkületét. Alkalom szüli a jótevőt – gondolják magukban, bizonyára most sem fogja elmulasztani a lehetőséget, hogy meggyógyítsa a béna kezű embert. Csakhogy éppen szombat van, tehát nem szabad dolgozni, munkát végezni, a gyógyítás pedig az ő felfogásuk szerint munka, tehát vonatkozik rá a szombati tilalom. A béna jelenléte jó alkalom Jézus számára, hogy jót tegyen, irgalmasságot gyakoroljon, és jó alkalom a farizeusok számára, hogy vádaskodjanak, könyörtelenül számon kérjék a törvényi előírásokat. Mennyire ellentétes szándékok! Mennyire különböző törekvések! Jézus pedig nem törődik az ellenfelek rosszindulatával, hanem csodát tesz. És ez nem csak erre az esetre vonatkozik, hanem minden tevékenységére jellemző. Jóindulata, szeretete, irgalmassága a kereszten éri el tetőfokát, amikor feláldozza magát minden ember megváltásáért.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!