Napi evangélium

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Elmélkedés:

Isten országa Jézus személyében valósul meg. Ez mutatkozik meg a tanítványok meghívásában, ahogyan arról tegnap olvastunk, és erről szól a mai szakasz is. A történet egy hagyományos csodaelbeszélés, egy tisztátalan lélek kiűzése, amely eseményt Márk evangélista egy értelmező keretbe foglalja. A csoda leírása előtt ezt olvassuk: Jézus „úgy tanított, mint akinek hatalma van.” Mire vonatkozik ez a megjegyzés? Nyilvánvalóan elsősorban arra a tanításra, amit Jézus elmondott a kafarnaumi zsinagógában, bár ebből a beszédből e helyen Márk nem rögzít egyetlen szót sem. Ugyanakkor előre is mutat ez a megjegyzés, tehát az ezután következő csodára, amely esetnél világosan megmutatkozik Jézus szavának hatalma, a szavaiban rejlő isteni erő, hiszen elég neki kimondani azt, hogy a gonosz távozzon a megszállott emberből és rögtön megtörténik az, amit parancsoló szava kifejez. A csoda leírása után az evangélista megemlíti a jelenlévők reakcióját: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Lám, az emberek rögtön észreveszik Jézus különleges hatalmát.
Érdemes odafigyelnünk az emberek „megdöbbenésére.” Arra utal ez a kifejezés, hogy az embereket kizökkenti a megszokottságból, a nyugalomból mindaz, amit hallanak és látnak. Jézus szavai és tettei nem csak az egykori hallgatóságot, hanem bennünket is megérintenek, felráznak, számunkra is új távlatot nyitnak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.