Napi evangélium

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Elmélkedés:

A húsvéti eseményt olvassuk a mai evangéliumban, de nem tévedés ez közvetlenül karácsony után. Szent János apostol ünnepének evangéliuma ez a rész, amelyben a Jézus sírjához siető, meg nem nevezett „másik tanítvány” maga Szent János.
Az apostolok, köztük Szent János igehirdetése közvetlenül a Jézus-tapasztalatból, élményből származik. Személyesen ismerték az Urat, tanítványaként évekig vele jártak, hallották tanítását és látták cselekedeteit. Amikor elindulnak, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásról és továbbadják mesterük tanítását, akkor személyes élményeikről beszélnek. János tehát saját élményeit, tapasztalatait írja le evangéliumában és leveleiben. Írásainak éppen ez a közvetlen Jézus-élmény adja meg erejét. Örömteli élményét osztja meg az olvasókkal és velünk, hogy ezáltal bennünk is felébredjen a Krisztussal való személyes találkozás vágya.
Tanúságtételének célja, hogy olvasói ne csak megismerjék Jézus tanítását, hanem közösségre lépjenek az Urral. A Jézussal való kapcsolatot a bűn akadályozza meg. Bűneink őszinte beismerése a feltétele annak, hogy Jézussal szeretetközösségre léphessünk.
Az igehirdetésnek, az evangélium továbbadásának ma is ugyanez a célja: ismerjék meg az emberek a megváltó Jézust, aki elhozta a bűntől való szabadulást, és lépjenek közösségre vele, aki az örök élet tanítását, az üdvösség örömhírét hirdeti mindenkinek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Szeretnénk megérteni annak a titkát, hogy mi indított téged arra, hogy az idők teljességében elküldöd Fiadat a világba. Hisszük, hogy a betlehemi Gyermek a te Fiad. Hisszük, hogy ő az öröktől fogva létező Ige, aki emberi testet vett fel, emberként született meg. Ő a teremtő Isten társa, akinek születésével új korszak kezdődött el, s akinek születése a mi emberi természetünk újjáteremtése. Hisszük, hogy a te Fiad, Jézus az élet forrása, akit azért küldtél, hogy világosság legyen minden ember számára és elvezesse minket hozzád, a mi Atyánkhoz.