Napi evangélium

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

Elmélkedés:

Bizonyára mindannyiunknak volt már olyan élménye, amikor valami a szemünk láttára hirtelen megváltozott, vagy bizonyos idő eltelte után egészen másként nézett ki, mint azt korábban láttuk. Amikor egy korábban nem tapasztalt szépség ragyog fel előttünk, akkor az mélyen megérint minket és ez valamilyen lelki változást eredményez bennünk. A természet szépsége, a tenger megpillantása, egy csodálatos naplemente vagy egy csillagos égbolt egyaránt ilyen érzést ébreszthet bennünk. De emberek is lehetnek ránk ilyen hatással. Amikor például az édesanya megpillantja újszülött gyermekét. Amikor szülők meglátják az elsőáldozásra ünnepi ruhába öltözött gyermeküket. Vagy amikor a házasságkötés napján a templomban a leendő férj megpillantja hófehér ruhában gyönyörű menyasszonyát.
Még a felsoroltaknál is nagyobb élmény lehetett a három kiválasztott apostol számára Jézus színeváltozásának látványa. A Mester isteni dicsőségét mutatta meg egy kis időre Péternek, Jakabnak és Jánosnak. Olyannak látták őt, mint még korábban soha. Látták őt visszavonultan imádkozni az Atyával, máskor lelkesen tanítani a népet vagy csodákat tenni. Isteni származásának, hatalmának megnyilvánulásai voltak ezek, de még nem látták őt az isteni dicsőség ragyogásában.
„Uram, jó nekünk itt lennünk!” – mondja Péter. És mi is ezt mondjuk, amikor Isten megmutatkozik előttünk, amikor Isten-élményben van részünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A dicsőség fényében állsz előttünk, s feltárod isteni dicsőségedet. Nem kellett neked a világ mulandó dicsősége és határozottan visszautasítottad a sátán által kínált hamis dicsőséget. A reád váró dicsőség látványa megerősít bennünket a hitben, erőt ad a mindennapi kereszthordozáshoz és reményt ad számunkra, hogy feltámadunk az örök életre. Ne engedd, hogy belefeledkezzünk evilági teendőinkbe és mulandó dolgok után vágyakozzunk! Segíts minket, hogy észrevegyük az örök értékeket és mindig szemünk előtt tartsuk végső célunkat, az üdvösséget!